Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
8. Szabatos vízrajzi szintezési hálózat fejlesztése a századfordulón
Az I. rendű vagy főfixpontok (8.01a. ábra) földbe mélyített hatalmas terméskőtömbök, amelyekből egy 40x40 cm keresztmetszetű oszlop a térszín fölé nyomul. Felső lapja kétoldalt lecsapott, s egyik oldalról gömbölyű (hengeres) válla van. A vízszintes felső lap közepén mintegy 3 cm sugarú, ólomba ágyazott bronz- vagy vasgömb foglal helyet. A váll legmagasabb pontján -f- (kereszt) alakú véset látható. A kő felső, két lecsapott lapján. 8.01a ábra Vízrajzi I. rendű vagy főfixpont az F. P. (= fixpont) és a V. O. (= Vízrajzi Osztály) monogramot találjuk. Elhelyezésükre csigasorral ellátott emelőszerkezetet használtak (8.01b ábra). A II. rendű vízrajzi fixpontok 15x15 vagy 20x20 cm keresztmetszetű, többnyire 90—100 cm hosszú terméskövek. Ezek minden alapozás nélkül kerültek a talajba (8.02. ábra). A Tisza menti I. rendű vízrajzi fixpontok szintezésére 1890-ben, a II. rendűek észlelésére pedig 1891-ben került sor. A következő évben a Vízrajzi Osztály a szintezést kiterjesztette a Bega- csatorna mentén elhelyezett fixpontokra is. Hogy pedig kellő ellenőrzéshez jusson, folytatólagosan kiterjesztette a szeged—titeli szakasz szintezését a Temes folyó vízvidékére is, és összeköttetést teremtett a vízrajzi és a Temes vidéki katonai szintezés között. Ilyen módon Szeged—Temesvár—Bega-csa- torna—Szeged vonalzással zárt poligont hozott létre (8.03. ábra). A Tisza mentén és a temesi országrészben kifejlesztett szintezési hálózat munkálatai során alkalmazott módszerek határozottan haladást jelentenek a magyar szintezés terén. Ez nagyon természetes is, mert erre a szintezésre 474
