Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
Bevezetés
montius, egy ismeretlen clermonti készített hasonló eszközt [74], ez maradt használatban a múlt század elejéig (0.5a és b ábra). A már említett, 1786-ból származó ügyiratban a Budai Hajózási Igazgatóság vasból készült, komparáit normál ölesrudat és — többek közt — egy dioptrás szintezőműszert (Nivellier-Waage) kér. Ugyancsak 6 szintezőlécet és ugyanannyi szintező tárcsát is kér. Mivel távcsöves szintezőműszereik alig voltak, irányzás és lécleolvasás dolgában alig voltak előbbre, mint pl. az egyiptomiak Heron idejében. A szintezőlécen levő számokat még 20 m távolságból se tudták a „műszer” mellől leolvasni, ezért tárcsákat kellett beinteniük, s.a tárcsa indexét a mérnöksegéd olvasta le. Emellett, amikor a szintezőlécet (14. ábra) előbbre vitték, a szintező mérnök mellett elhaladván, a tárcsa indexének állását az is ellenőrizte. A Helytartótanács 1785/86-ban — Kuliffay szorgalmazására — mérőeszközöket kölcsönöz Trencsén városának [75]: Újabb eszköz — a mérődrót kivételével — nincsen közöttük. A legkomolyabbak az asztrolabium és egy dioptrás szintező (Nivellier-Waage). Szabatos szintezőműszerekben a XVIII. század végén országszerte igen nagy volt a hiány. Ennek egyik beszédes bizonyítéka Szüllő József inzsellér esete [76], Lander Lőrinc halálával megüresedett a kamarai építészi (Archit ectus Cameralis) állás. Ezt megpályázta Szüllő József inzsellér 1782-ben. A kérvényező szerényen felsorolja képességeit és addigi munkásságát. A kérvényt átvevő kamarai hivatal az iratra ajánlásként a következőket vezeti rá : „Geometra Jós. Szüllő, kinek saját szintezőműszere van, kéri, hogy ezt a körülményt hozzuk a kamarai építészeti hivatal tudomására, mert ő készséggel felajánlja, hogy műszerét magával hozza. Egyúttal libellás műszerének rajzát mellékeljük, és megjegyezzük, hogy ezekben az értékes műszerekben nagy a hiány. ..” Fodor szerint el is nyerte az állást [77] és rövidesen Borosjenő táján, mint kamarai mérnök, felvételi munkát folytatott. Ez a Szüllő József, akiről egyébként nagyon keveset tudunk, ügyes mérnök lehetett. A Magyar Hírmondó 1873. évfolyamában (Mind- Szent hava 29. napja, 85. levél, Posonban) olvassuk róla azt a tudósítást, hogy mivel a mérőasztalfelvételt nem tartotta elegendő szabatosságának, egy zsebben hordható eszközt szerkesztett arra a célra, hogy egy hosszméréssel meghatározott alapbázis, valamint az astrolabiummal megmért szögértékek segítségével egy előmetszett pont térbeli helyzetét kiszámítsa. Legalábbis erre kell vonatkoznia a „Tudósítás” ama kitételének, hogy azoknak a mérnököknek óhajt segítségére lenni, „ . . . akiknek (bár) astrolabiumok vagyon, ritkán tesznek longarithmi s trigonometriai Operatiokat, és így következésképpen hibányosan kell dolgozniok”. Azzal az eszközzel, amelyet Szüllő József szerkesztett, s ,, . . . mellyet az ember zsebben is elhordozhat, és a mellyen az ember data hypotenusa (adott átfogó mellett) mind a 3 részt (oldalt) és szegletet (szöget) fel találhattya, úgy, hogy a Föld mérő a hypotenusa (átfogó) helyett a hasist (a derékszögű háromszög alapját) veheti fel”. Igen érdekes és tanulságos az a műszerkimutatás [78], amely a vármegyei mérnöki hivataloknál levő mérőműszerekről készült a helytartótanács számára (I. táblázat). A táblázat egyik legérdekesebb adata, hogy a hivatalos műszereknek mintegy felét a bécsi Voigtländer cégtől szerezték be. Ez arra 45
