Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
7. Az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet szabatos szintezésének kritikai ismertetése
7.02. SZAKASZVÉGPONTOK JELÖLÉSE ÉS ÁLLANDÓSÍTÁSA Az első időszakban — a szomszédos országokkal való csatlakozó szinte- * zéseket nem tekintve — 69 zárt poligont szinteztek végig 18 210 km hosszúságban. A csatlakozó vonalak 442km oda-vissza,és 26 km egyirányú szintezést igényeltek. A szintezési vonalak szakaszokra oszlanak. A szakaszok átlagos hossza 1440 m. A szintezésnél igen lényeges, alapvető követelmény a szakasz végpontok időálló, gondos megjelölése. Sajnos, a Katonai Földrajzi Intézet vezetősége ennek a kérdésnek a nagy jelentőségét nem látta át kellőképpen. A szintezési alappontokat háromféleképpen jelölték meg és ennek megfelelően megkülönböztettek 1 .főalappontokat: U rmarke, (ezekkel részletesen alább foglalkozunk) ; 2. elsőrendű és 3. másodrendű alappontokat. Ezúttal az első- és másodrendű kifejezés nem azonos azzal, amit ma értünk azon. A bécsi katonai szintezés eredetileg csak egy fajta, mondjuk : elsőrendű szintezési vonalakat fejlesztett ki. Később ezek közé, itt-ott, utólag beillesztettek egy-egy másodrendűnek nevezett vonalat is. (Ilyen pl. a Lepsény—■ Győrasszonyfa közötti szintezési vonal.) Ezek szakaszvégpontjainak jelölése — akárcsak ma — pontosan úgy történt, mint az elsőrendű vonalak esetében. Ami pedig mérésüket illeti, mivel ezek szintezésére jóval később került sor, mint az I. rendű vonalakéra, 20—25 évvel a hálózatfejlesztő munka kezdete után : akkor amikor már az észlelők nagy szintezési gyakorlattal rendelkeztek, mérés-technikai szemszögből is megbízhatóbbak a II. rendű vonalak a jóval korábban mért I. rendű szintezési vonalaknál. Elsőrendű alappontok » Elsőrendű alappontoknak azokat a szakaszvégpontokat nevezték, amelyeket furatos falitáblával jelöltek meg. A furatos falitábláknak két típusát alkalmazták. Az első időszakban használatos típus tulajdonképpeni magasságjegye egy 88 mm hosszú, 25, illetőleg 38 mm átmérőjű bronz csonkakúp, melynek felső lapja közepébe egy 4,5 mm átmérőjű, 5 mm hosszúságú hengeres furat mélyül. Elméletileg a furat szájnyílásának közepe jelöli az alappontot, gyakorlatilag azonban a furat tengelye őrzi az alappont magasságát. Éppen ezért nagyon lényeges, hogy a csonkakúp úgy kerüljön befalazásra, hogy a furat tengelye vízszintes helyzetű legyen. Szintúgy az is fontos, hogy a későbbiekben se történjék helyzetében változás. A befalazás alkalmával faékekkel hozták a csonkakúpot a megkívánt szabályos helyzetbe, s ebben az állapotban cementtel vagy gipsszel (!) rögzítették. Hogy emberi bántalom ellen védelmezzék, egy 82 X 155 mm nagyságú, 4 mm vastagságú öntöttvas táblát erősítettek eléje úgy, hogy a táblán levő lyuk pontosan a csonkakúp furata elé kerüljön. A táblát (7.02. ábra) a magyar- országi vonalakon „MAGASSÁGI JEGY", Ausztriában „HOEHEN MARKE", Horvátországban és a déli tartományokban „BILJEG VISINE" felirattal látták el. A magasságjegy fölé ugyancsak 82x155 mm nagyságú ólomtábla került a pont tengerszint feletti magasságának méterrendszerben, mm élességgel kifejezett értékével. Mivel a furatos falitáblákhoz függőléccel csatlakoztak (leírását lásd alább), a táblákat általában 1,60—1,70 m földfeletti magasságban helyezték el. Lábazati falakba legfeljebb kivételesen kerülhettek [5], Hazánkban egyetlen 393
