Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
6. Régi városi szintezéseink
6.10. 1GLÓ A szepességi városok közül I g 1 ó „rend. tanácsú kir. korona- és bányaváros” tűnik ki lendületes fejlődésével. 1910-ben még csak 10 520 lakosa volt, de egy évtized alatt ez a szám majdnem megkétszereződött. Ebben az időben a város körül már mintegy ötven kisebb-nagyobb réz- és vasbánya volt üzemben. A kiterebélyesedő bányászkolóniák környékének városias kialakítása miatt mellőzhetétlenné vált az egész város korszerű felmérése. A szabatos szintezési hálózat kifejlesztésére 1914-ben, a részletpontok szintezésére pedig 1916-ban került sor. A városi szintezési főhálózat mérését Imreh Albert kataszteri mérnök hajtotta végre 1914 július és augusztus havában, a Háromszögelő Hivataltól kölcsönkapott 2016 sz. Starke—Kammerer-féle „Universal” műszerrel (5.24. ábra) és Süss-féle szintezőlécekkel. Ezt a szintezőműszert az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal még ma is őrzi, a szintezőlécek azonban időközben elkallódtak. Hosszuk 3 m, kettős osztásúak, s a legkisebb osztásköz nagysága 1 cm volt. Domború fejű vassarukat használtak. A lécleolvasás mindig 0,5 mm élesen történt. A szintezés eredményeit az 1,2 és 4—9 számú észlelési jegyzőkönyv tartalmazza. Ezek közül a 8. számút kivéve, a többi jegyzőkönyv megmaradt, ide értvén a 3. számút is. A szintezés eredményét Imrék A. még a helyszínen, 1914 nyarán a Fasching-féle közelítő eljárással kiegyenlítette, de a szigorú kiegyenlítés sem maradt el. Ezt Mateóczy-Fleischer Kálmán 1915 március havában a Háromszögelő Hivatalban végezte el, majd az ebből következőleg szükségessé váló javításokkal az ideiglenes magassági értékeket ugyanő látta el. Az I. rendű alappontok után sor került az úgynevezett IV. rendű szintezési alappontok létesítésére. Ezeket folytatólagosan sorszámozták. Templomok lépcsői, a városháza főlépcsője, szobrok, állandó, szembetűnő és fontosabb műtárgyak, közkutak és tűzcsapok egyes meghatározott pontjai szolgáltak magasságjegyül. A negyedrendű szintezési hálózat alappontjainak mérésére az I. rendű alappontok meghatározása után, a már kiszámított I. rendű alappontok között került sor. A IV. rendű alappontok nyilvántartási munkarészei az I. rendűekéhez teljesen hasonlóan történtek. Amikorra idáig jutottak, az új városi sokszöghálózat pontjaiból jó néhány elpusztult. Ezeket időközben fokozatosan pótolták, és mint IV. rendű alappontokat, magasságilag is meghatározták. 1916-ban került sor a részletesebb területszintezésre. Ezt a Háromszögelő Hivatal rendeletéből Hollop János mérnök végezte. Ebből a munkálatból az 1 — 2., 4—5. és 7., 8., 9. sz. észlelési jegyzőkönyvek maradtak meg. A területszintezésnél házak küszöbének, folyókáknak, utak közepének, utcasarkoknak, valamint minden teleksarokpontnak a magasságát határozták meg. A be nem épített területen pedig minden jellegzetes térszíni pont magasságát meghatározták. A városi szintezés kezdőpontjául az egykori Deák Ferenc soron levő evangélikus gimnázium főhomlokzatán, a gyalogjárda szintje fölött 2,10 m magasságban befalazott „Magasságjegy” feliratú, a bécsi katonai szintezésből származó alappontot választották. A gimnáziumban volt elhelyezve az iglói meteorológiai állomás is, és ez a magasságjegy tulajdonképpen a meteorológiai 356
