Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
5. Szintezések Pesten és Budán a XIX. században
1873-tól használt Starke és Kammerer-féle szintezőműszerek, csupán méreteiben tér el azoktól. (A főváros által vásárolt műszer objektívjének átmérője : 24 mm, amazoké pedig 34 mm. Ennek arányában a bécsi Katonai Földrajzi Intézet műszerei megfelelően nagyobbak voltak.) A vízszintes, azaz limbuskor osztása nóniusz segítségével 1 perc élességgel olvasható le. A Starke és Kammerer-féle szintezőműszerek szintezőlibelláinak parsértéke (állandója) 3,5"— 7,5" között mozgott. Ez átlagban megfelel a mai szabatos szintezőműszereken megkövetelt érzékenységnek. Az Oltay—Süss-féle műszeren ez az érték pl. 5" körüli, a koincidencia-elvvel dolgozó szintezőlibelláké pedig (pl. a Wild NIII, Zeiss A. stb. típusú szintezőműszereken) ennél is kisebb. Inkább az optika az, amit mai szemmel kifogásolhatnánk a múlt század közepi műszereken. Nagyításuk fele annak, amit ma megkövetelünk az I. rendű szintezésnél, azaz húszszoros. A 70-es évek szabatos szintezőműszerein azonban már harmincszoros, s a jelen század második évtizedében már elérte a negyvenszerest [32]. Erre van a felsőrendű szintezésnél szükség. Az 5.12—5.14. ábrán az 1860—1864 körüli bécsi készítményű szintezőműszerek három típusát mutatjuk be. Nagyon valószínű, hogy Doletslco műszere is ezekhez hasonló lehetett. A műszer vizsgálati és igazítási módját — az akkori eljárásoknak megfelelően — nagyon szabatosan és kimerítően tárgyalja Hartner [32] a. id. művében ; így erre a kérdésre fölösleges bővebben kitérnünk. Mondhatjuk, az alhidádénak a műszerállványra való felerősítési módját kivéve, a műszer többi eleme helyes és kifogástalan megoldású, és kisebb szaba- tosságú szintezéseknél elvileg ma is használható volna. Az említett hiányosság mellett csupán a nagyítás és a szálkereszt kiképzésé miatt (pókszál !) emelhetnénk kifogást [32], A Doletslco által használt szintezőléceknek öles beosztásúaknak kellett lenniük, s valószínűleg szintén a bécsi Polytechnikum műszerkészítő műhelyéből kerültek ki. Ebben az időben a léceket még nem telítették paraffinnal és komparálásuk sem volt szokásos. Mindamellett olyan közel sík terepen, mint a pesti síkság, ahol Doletslco dolgozott, ez a körülmény komolyabb hibát nem okoz. Úttörő jellegűnek mondhatjuk a bizottmánynak azt az intézkedését, amelynek értelmében Doletslconak a város területén 100 magassági jegyet (öntött vas táblát) kellett elhelyeznie, illetőleg falba beépítenie. Az elven van itt a hangsúly. E rendelkezés folytán, a magassági alappontok maradandó állandósítása terén, kerek 10 esztendővel megelőztük a nyugatot. Az is igaz azonban, hogy a falitábla formája nem mondható szerencsésnek. Mivel a szintezőléc teljes alapfelületével felfekszik a tábla peremére, az illeszkedés csakis akkor lesz tökéletes, ha a tábla peremének felső síkja vízszintes helyzetű. Ezt azonban igen nehéz a gyakorlatban elérni. Mindamellett gyakorlati eredményeink amellett tanúskodnak, hogy a táblák elhelyezése igen nagy gonddal történt, mert még 85—86 év távlatában sem mutatkozott bennük számottevő ferdeség. (Nem számítom ide azokat a táblákat, amelyek észrevehetően elmozdultak vagy lötyögtek a falban.) Tulajdonképpen a mérnöki geodéziai tevékenység értéke általában két alaptényező függvénye : 1. milyen értékű maga a mérési munka, valamint az ahhoz tartozó számítási, térképezési stb. műveletek összessége ; továbbá 2. milyen időálló és milyen szabatosságú a meghatározott mérnöki alappontok (fixpontok) állandósítási módja. Rossz, helytelen, illetőleg kevésbé szabatos 300 /
