Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
5. Szintezések Pesten és Budán a XIX. században
megkaptuk a táblákra öntendő függőket. A táblákat arabs számokkal jelöltük s minden szám mellé a magassági függőjét feljegyezve, összesen 36 tábla adatait küldtük fel a gyárba, hol a táblák számuk s függőiket feltüntetőleg megöntettek. Ezen táblákat aztán az illető helyre, úgy hogy felső, kiálló lapjuk szigorúan a falba karcolt vízszintes vonallal színeljen, cementhabarccsal kezelt téglába falaztattuk.” Bizonyára teljesen hasonló módon helyezte el üoletsko is a pesti magasságjelző vastáblákat, azzal a különbséggel, hogy előre kiszámított kerek hüvelykértékekre falaztatta be azokat. Doletsko és a főváros között évek során — kiváló munkája ellenére — igen éles ellentét származott. Ennek oka az volt, hogy a szerződés nem írta körül pontosan, hogy a felvételező mérnök mire vállal kötelezettséget. A szintezési munka tartama alatt Pest városa igen nagy ütemben fejlődött. 1861-től 1864-ig 64 új utca és tér keletkezett, s a városi tanács ezeknek a felvételét, hossz- és keresztszelvényezését, lejtméreti pontokkal való ellátását is követelte Doletskótói. Hiába érvel a szerencsétlen mérnök azzal, hogy egyedül a Redout épülete és a környező térség rendezési költsége elegendő lett volna a lejtmérési munka összes költségeinek fedezésére, valamint, hogy a ,,dombos völgyös utszák” napról napra szaporodnak, s lejtmérés hiányában százezrekre menő kiadást okoznak a fővárosnak, a tanácstól örökösen csak szűkös előlegeket kap, és a többletmunkák miatt keletkezett, 8200 Ft-t kitévő követelését nem akarja a város kifizetni. A valóság az : amit Doletsko ez ideig apránként kapott a fővárostól, kénytelen volt azonnal befektetni a munkálatok költségeire. Több mint négy esztendei áldatlan harc keletkezett a vállalkozó mérnök és Pest városa között. Doletsko megkísérel minden elképzelhetőt : most a Helytartótanácshoz, majd a Lejtmérési Bizottmányon keresztül az Országos Építészeti Főigazgatósághoz fordul védelemért. Rottenbiller Lipót, Pest érdemes főpolgármestere, érezvén a helyzet fonák, igaztalan és a városra nézve határozottan megalázó voltát, a tárnokmesterhez (a pénzügyminiszternek megfelelő tisztség) fordul Doletsko költségeinek megtérítése tárgyában. Semmi eredmény ! Rottenbiller felterjesztésében (1866. febr. 16. — 3410 sz.) a következőket olvassuk : „Ismeretes, hogy mai napig az egész Monarchiában még hasonló lejtmérés nem foganatosíttatott, és hogy Bécsből, melyben ily munkák részben teljesítettek, tapasztalati adatok azért nem voltak megszerezhetők, mivel ott a lejt- méreztetés részint a cs. és kir. katonai mérnöki kar, részint napi fizetés mellett felfogadott egyénekkel és egészen más irányban, mint Pestre nézve szükségeltetett, hajtatott végre.” „Az eljárt szakértő bizottmány tehát, melyben nemcsak a város összes mérnöki capacitásai, de sőt az országos építési igazgatóság tagjai is részt- vennének, . .. megállapítá, hogy .. . Doletsko Ferenc a felvállalt munkát nem csak pontosan, hanem az eljáró bizottmány tanúsághoz képest remekül teljesítetted Doletsko a munka teljesítése közben, a folytonos kölcsönök és kamatterhek következtében ,,. . .a legsanyarúbb-, s nevezett becsületes jelleme mellett azon valóban sajnálatra indító állapotba jutott, hogy egész hátralevő keresete törvényszékileg hitelezői számára már is le foglaltatott, és e miatt a munkát folytatni, s az arra kivántató személyzetet tartani sem képes”. 295
