Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
Bevezetés
í tudott szert tenni megfelelően tudós képzettségű tanári karra. A mérnöki stúdiumok iránt érdeklődő ifjúság tehát Német- és Franciaországban keresett magának megfelelő főiskolákat, vagy az angol és a holland egyetemeket látogatta annál inkább, mivel a protestáns ifjúság a bécsi katolikus egyetemre be sem iratkozhatott. A XVIII. század elején (1707) kerül haza külföldről Bél Mátyás, s vele új szellem, a természettudományos gondolkodás hódít teret hazai oktatásunkban is. Pázmány Péter 1635-ben alapította a nagyszombati egyetemet. Ezt Mária Terézia 1777-ben Budára helyezte át [27]. A hazai protestáns ifjak erre az egyetemre nem mehettek. Nagyvonalúan nézve ez a — különben szomorú — körülmény a hazai művelődésnek csak hasznára volt. A külföldet járt fiatalság hatalmas tudással és tapasztalattal gyarapodva tért vissza az ősi földre, és idehaza a fejlődés magvait hintette el. A XVII. század derekán (1642) Lubomirszky herceg Lengyelországból a kegyes tanítórendet, vagyis a piaristákat telepítette be hazánkba. Velük — az akkori időkhöz mérten — egészséges, haladó szellem költözött hazai oktatásunkba. A piarista iskolákban egész sor gyakorlati tudományt tanítanak, így pl. Tatán és Kalocsán könyvvitel tant és kereskedelmi számtant is, nem is szólván a fizikáról, a mechanikáról, az építészetről stb. Nem is tetszett az új, gyakorlati szellem az akkor uralmuk teljében levő jezsuitáknak. Éppen ezért a XVII. században a piarista iskolák nem is tudtak elterjedni. Ám amikor a XVIII. század első felében a jezsuiták befolyása lehanyatlott, a piarista iskolák azonnal elszaporodtak az országban [28]. Elenyésző számban kiváló mérnökök, éspedig elsősorban a magasépítészet terén, a papok között is akadtak. Híres építész volt például Oswald Gáspár, a váci piarista rendház tagja [29], Az igazi mérnöki nagyságok azonban a polgári mérnökök sorából kerültek ki azután, hogy idehaza is rendszeres és felsőfokú mérnöki oktatásra került sor. Ennek a folyamatnak első állomása a selmeci Bányatisztképző iskola alapítása volt. Amikor az iskola III. Károly rendeletére 1735-ben megalakult, annak élére e kor legkiválóbb magyar mérnöke, Mikoviny Sámuel, Pozsony megyei hites mérnök került. Másfél évtizeden át ő volt az iskola életerejének fő forrása, írja róla Gyulay [30]. Mikoviny irányítása mellett a geodéziai ismeretek (geometria practica) tanítása is illő helyet kapott az iskola tantervében. Az alapító rendelethez csatolt Instructióban, vagyis tanulmányi szabályzatban, Lauern János szövegezésében olvassuk, hogy az iskola 4 fő tantárgya : „1. a bányatörvények és jogszokások, valamint a bányaföldtan ismerete. 2. A bányamérés, amely mind a bányatisztnek, mind az egyszerű bányásznak vezérfonala a helyes és jogszerű bányászkodásban, aminek segítségével eliga- zodhatik a birtokviszonyokban és elháríthatja a hosszan tartó pereket és civó- dásokat, az ezekkel járó súlyos és szükségtelen költségeket és mindenfajta helyrehozhatatlan károsodásokat. 3. A száraz és nedves ércelőkészítés műveletei. 4. Próbamesterség (ércpróbák vétele), kohászat és olvasztó műveletek ismerete.” A továbbiakban a 2. pontban foglaltakra vonatkozóan az Instructio ezeket mondja : ,,A bányamérés tárgyköre magában foglalja : a) a földalatti geometria (geodézia) feladatait, azaz a külszín felületének, a telér síkjának, a függőleges és lejtős aknának, valamint a tárónak és más bányavágatoknak, mint egyeneseknek egymásközti helyzetével kapcsolatos mérési feladatokat; 28
