Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
5. Szintezések Pesten és Budán a XIX. században
könyv tökéletes össze állítása után fog kifizettetni. Megjegyzendő azomban hogy e fizetések mindenkor csak a város főmérnöke és a kiküldött bizottmány által a megvizsgált és kifogás nélkül elfogadott munkák fölött kiállított bizonyítvány alapján szolgáltathatók ki. Ellenben, ha a város főmérnöke és a bizottság a lejtmérési vagy utóbb említett munkák előleges vizsgálatánál hibákat vagy nem való adatokat talál, vállalkozó részlet fizetésre csak akkor tarthat igényt, ha az illető hibák vagy meg nem felelő adatok, a város főmérnöke és a bizottság által eszközlött ismételt vizsgálat után kiállított bizonyítványban kiigazítottaknak és kijavítottaknak ismertetnek el. 11. Az összes felvállalt munkák tökélletes befejezése után vállalkozó azoknak bizottságilag történendő megvizsgálásáért és hitelesítéséért folyamodik, a város pedig a kérvény beérkezése napjától számítandó egy hónap alatt köteles a munka megvizsgáltatását és hitelesíttetését foganatba vétetni, és szakadatlanul folytatva befejeztetni. 12. Ezen vizsgálat és hitelesítés kifogás nélküli befejezése után vállalkozó a 4. 5. 6. és 7. pontokban részletesen körülírt munkálatokat a városnak adja által s akkor a 10-ik pont a alatti szakaszában említett kereset hátralék minden akadály nélkül kifizetendő. 13. Vállalkozó köteles a lejtmérési munkákat legfelljebb 4 héttel a szerződés aláírása után megkezdeni és a foganatba vétel napjától számítandó 6 hónap alatt tökélletesen bevégezni, hogy a kiküldött szakértő bizottság á jövőre megállapítandó utcza kövezet és járda magasságát a hely színén határozhassa meg. Ezen munka vagy 4 hónapot igénybe vévén a lejtméreztetés tökélletesen bevégzett és a feltételekhez képest összeállított eredménye legfelljebb tíz hónap alatt adandó át a városnak. 14. Minden a szerződés kötésével járó bélyeg és egyébb költségek a vállalkozót illetik. * Á feltételekben lefektetett műszaki elvek közül bennünket mindenekelőtt az 1. pont második bekezdése érdekel, amelyből arról értesülünk, hogy a ,,hasonlító alapsíkul” választott ama sík felület, amely ,,a Duna vízmérczén 0-al jelzett . . . ponton megy keresztül”, egyszersmind egybeesik „a Duna legkisebb vízállását mutató” síkkal is. Amikor ez a pályázati kiírás történt, a Lánchíd budai mederpillérén az öles beosztású mérce már 11 év óta megvolt [22]. Ennek kezdővonásáról (nullpont, sempont) a műszaki hagyomány mindenkor azt tartotta, különösen pedig a Vízrajzi Intézet és a Folyammérnöki Hivatal szakembereinek körében, hogy az azonos a Dunának valaha észlelt legkisebb vízállásával, de ennek írásbeli nyomára eddig nem sikerült akadnunk. Az idézett 1. pontban ez a tény kristálytisztán s világosan kifejezést nyer. Érdekes az 5. pont e) jelű bekezdése, amely előírja, hogy az utcáról készített hosszszelvényben nemcsak a Duna 0 pontjának síkját, hanem az 1838. évi legnagyobb árvízszintet is fel kell tüntetni, mégpedig az utcákban észlelt és megjelölt vízállás alapján. Ebben a kikötésben még bizonyos babonás félelem rejlik, amelytől csak 4—5 év múlva bírtak szabadulni, miként azt Rottenbiller főpolgármester felterjesztéséből láthattuk. Ez a félelem sarkallta a polgárokat és a városi mérnöki hivatalt arra, hogy házak, templomok, klastro- mok falán és vaskerítéseken árvízjegyeket helyezzenek el. A jól beépített árvízjegyek a későbbiekben állandósított magassági jegyekként szolgáltak, s a 288 V
