Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
4. Régi ármentesítő és belvízszabályozó társulataink szintezési munkálatai
4.53. MALOMCSATORNA TÁRSULATOK SZINTEZÉSI MUNKÁLATAI A magyar népi malomépítészet két természeti erő : a szél [37] és a víz szolgáltatta erő, mégpedig elsősorban a vízierő kihasználására alapult [38]. A- múlt század közepéig nagyon sok, több ezer úszó vízimalom sorakozott kisebb-nagyobb folyóinkon, mígnem az Országos Építészeti Igazgatóság hajózási osztálya rendre elvonta engedélyeiket, mivel a mederágyakat igen nagymértékben tönkretették. Ahogy az úszó malmok fogytak, úgy növekedett meg a helyben álló, vízierővel dolgozó malmok száma. A hatóság ezen a téren is tiltotta a folyóvizek főága mellé való közvetlen betelepülést, ellenben elősegítette, hogy úgynevezett malomcsatornák létesüljenek. Ezeknél á csatornáknál is szigorúan kellett ügyelni a rendre, fegyelemre, hogy a magasabb fekvésű malmok tulajdonosai helytelen eljárásukkal vagy önzésükkel lehetetlenné ne tegyék az alsóbb fekvésű molnárok vízhasználatát. Ilyen célból alakultak meg a különböző malomcsatorna társulatok. Nevesebbek voltak : a Marcalvölgyi vízi társulat; a Székesfehérvár—hosszúcsatornamenti vízhasznosító társulat; a Válickavölgyi, valamint a Vindornya- völgyi lecsapoló társulat ; a Tolnamegyei N agykoppány patak lecsapoló társulat; a Kaposvízi társulat; a Kígyósór lecsapoló társulat ; az Igali lecsapoló társulat; a Kogyárberki lecsapoló társulat; a Principálisvölgyi lecsapoló társulat; a Kápolnai és sellyei gűrű vízrendező társulat ; a Kis- hernád—Bársonyos malomcsatorna társulat; az Alsóvisonca patak vízi társulat; a Hejővölgyi vízi társulat; a Borsodnagymihályi vízi társulat; a Makiári vízhasznosító társulat; az Alsóegervölgyi vízi társulat ; az Eger- csatorna vízhasznosító társulat ; az Alsólaskóvölgyi vízi társulat ; az Északi tarnavölgyi vízi társulat; a Felsőtarnavölgyi vízi társulat; az Alsótarna- völgyi vízi társulat és a Székesén vízi társulat. Mindezek és még számos más vízhasznosító társulat tartott fenn malomcsatornákat azért, hogy azokon a malmok fennakadás nélkül működhessenek. Hogy milyen élénk volt a malomipar, arra csak azt az egyetlen adatot említem, hogy pl. Léka és Szombathely közötti kb. 26 km távolságon, ezelőtt 30—40 évvel, a Gyöngyös patak vizének felhasználásával 18—20 malom működött. Ahhoz, hogy a malmok vízhasználatát szabályozni tudják, gondos szintezéseken alapuló tervezésre, kivitelező munkára és ellenőrzésre volt szükség. A malomcsatornák szintezése állami feladat volt. A folyammérnöki vagy szükség esetén a kultúrmérnöki hivatalok mérnökei végezték. Az ellenőrzést is ugyanezek a hivatalok gyakorolták. A malomcsatornák szintezése és az engedélyezett vízszínek rögzítése olyan nagy fontosságú feladat volt, hogy erre a célra külön típusú, egységes magasságjegyeket (4.39. és 4.40. ábra) rendszeresítettek az egész országban. Háromféle magasság jegyet alkalmaztak minden malomcsatornaszinte- zésnél. A szakaszvógpontok megjelölésére a Vízrajzi Osztály magasságjegyé- hez hasonló, V J (Vízrajzi jegy) feliratú, kis álfurattal ellátott falitáblákat (4.39. ábra) használtak. Az öntött vas táblákat az épület falába' eresztett és habarccsal megerősített fabetétekhez csavarral rögzítették. Ilyen öntött vas falitáblákat tehát sűrűn találunk az egykori szintezési vonalak mentén, átlagosan 2 kilométerenként. Ezenkívül ezeket használták a malmok közelében (pl. a lakóépületen vagy közelben levő templomon, kastélyon vagy egyéb nagytömegű épületen) őrpontként is. 268
