Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
4. Régi ármentesítő és belvízszabályozó társulataink szintezési munkálatai
közvetlenül megjelölve. Ehhez a középponthoz gyakorlatilag csatlakozni csakis úgy lehetett, ha a három vízszintes leolvasószállal ellátott szintezőműszerrel úgy állottak fel, hogy a három szál éppen részarányosán (szimmetrikusan) helyezkedett el a kidomborodó körhöz viszonyítva. A műszerrel így felállni nagyon nehéz. Ha a véletlen szerencse nem segít, akár órákig kísérletezgethettek, amíg sikerült a dolog középen álló buborék mellett. Hamarabb értek célt, ha buborékvégleolvasással szinteztek. Ez a szintezési mód azonban tudomásom szerint a vízszabályozó mérnökök körében nem volt divatos. Éppen ezért a csatlakozás feladatát nagyon elmésen, egyszerűen és gyakorlatilag tökéletesen megfelelően, úgy oldották meg, hogy olyan cm-skálát helyeztek el a falitáblán három részletben, amelynek egyik kerek cm-beosztása (a—a) az elméleti középponton (A) megy keresztül. A beosztott rósz 9 -)- 5 = = 14 cm hosszúságú. Éz azt jelenti, hogy egyszerű szálkereszttel ellátott műszerrel 9 — 5 cm-es határon belül állhatták fel a középponthoz viszonyítva. Háromszálas műszer esetén ezek a határok némileg megszűkültek. Ez a skála tulajdonképpen a falitáblán történő pont jelölésnek egy második módja. Ugyanezt az elvet alkalmazta a csehszlovák országos felsőrendű szintezés legkorszerűbb I. rendű szintezési alappontjain, de mm beosztással, üveg- skálán, és sokkal kisebb határérték között. Ugyancsak ezt az elvet látjuk megvalósítva a dániai országos szintezési főalapponton, az aarhusi katedrális oldalfalába beépített szienittömb ezüstlapján. Ez a beosztás is milliméteres. A pont jelölésnek harmadik módját táblánkon az (A) alatt találjuk. Ez egy kis kiugró konzol közepén felfelé álló pecek (b). Valószínű, hogy a (b) és (A) közti magasságkülönbséget valami módon közvetlen leméréssel (talán még a táblák befalazása előtt) meghatározták. Magára a pecekre valószínűleg egy kisebb, fémből készült, mm-beosztású leolvasó skálát (ún. léniát) kellett állítani. Ez volt a pontjelölésnek harmadik módja ezen az egyetlen falitáblán. Ehhez teljesen hasonló pont jelöléssel találkozunk azokon a falitáblákon, amelyeket Miskolc város mérnöki hivatala készíttetett 1949-ben városi szintezés céljaira. Ugyancsak ehhez hasonló elven alapszik a román országos felsőrendű szintezés falicsapjának alakja is [36]. A jövő kutatásának egyik feladata lesz kinyomozni annak a szintezési hálózatnak többi alappontját és további részletes adatait, amelynek a kovács- hidai ref. templom rendkívüli érdekességű falitáblája egyik alappontja volt. 4.52. A RÉGI KULTÚRMÉRNÖKI HIVATALOK SZINTEZÉSI MUNKÁLATAINAK EMLÉKEI Évekig megoldhatatlannak tűnt az a kérdés, milyen eredetű az a falitábla, amelyre Ózd városi szintezési hálózatának fejlesztése alkalmával lettem figyelmes. A bolyoki róm. kát. templom oldalába falazták be néhány évtizeddel ezelőtt. Ez a magasságjegy (4.38. ábra) a falitáblák és a mai típusú falicsapok kombinációja. A tábla síkjából 15 mm szélességben egy 48 mm átmérőjű, majdnem hengeres test emelkedik ki. A rajta levő, felfelé mutató nyíl jelzi, hova kell a szintezőlécet helyezni mérés alkalmával. Kár, hogy ez a kiugró felület kissé kúpos, mert így a lécek ráhelyezése bizonytalanná válik. Bár az is igaz, ha mindenkor igyekszünk a szintezőlécet a kiemelkedő rész lehető legmagasabb pontjára helyezni, akkor a lécráhelyezés szigorúan egyértelművé 266
