Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
4. Régi ármentesítő és belvízszabályozó társulataink szintezési munkálatai
veszélyesnek látszik az olyasfajta kísérlet, amely egyszerű kulcsszámok alkalmazásával óhajtja a régi szintezésekből származó magasságokat nadapi alapszintre átszámítani. Az ilyen eljárás a régi szintezések minden mérési hibáját átülteti a mai országos egységes magasságok birodalmába, és ott olyan geodéziai pontatlanságoknak ad teret, amilyeneket az árvédelmi és folyamszabályozási vagy a belvízrendezéssel kapcsolatos tervezési és kiviteli munkák nem bírnak el. Éppen ezért az egységes alapszintre való áttérés a mondott esetekben egyben újabb ellenőrző szintezést jelent, illetőleg az országos felsőrendű szintezési hálózatnak a szóban forgó területeken minél sűrűbb vonalhálózattal való kifejlesztését. EGYÉB RÉGI VÍZRAJZI SZINTEZÉSEK 4.49. A DUNA-TISZA-CSATORNA TERVEZETT NYOMVONALÁNAK SZINTEZÉSE A kereskedelemügyi minisztérium 1903-ban komolyan foglalkozott a Duna—Tisza-csatorna megépítésének tervével. Megbízta tehát a,,Duna—Tisza- csatoma előmunkálati irodáját”, hogy a szükséges szintezéseket végeztesse el a tervezett nyomvonal mentén. A szintezési munkálat eredményét kőnyomatos füzetben tették közzé [35]. A szóban forgó szintezés alapjául Csepelen, Tasson, Csongrádon és Szegeden ugyanazokat, a bécsi katonai szintezésből származó furatos falitáblákat fogadták el, amelyeken a századforduló táján végrehajtott nagy vízrajzi szintezés is alapul. (Bőv. lásd a 8. részben.) így óhajtották biztosítani, hogy ez a szintezés, amelynek vonala Budapesttől Szeged—Fehértóig átvágja a két folyó közét, egyaránt összhangban legyen a Duna és a Tisza vízrajzi alapszintjével, valamint a bécsi katonai szintezés alapjául szolgáló trieszti alapszinttel. A szintezés alkalmával az újonnan létesített magasságjegyeket D. T. CS. jelű öntöttvas falitáblákkal (4.35. ábra) jelölték meg. A táblákon levő + jel éppúgy álfuratos,* mint a Vízrajzi Osztály falitábláinak hasonló jele. A táblák felerősítéséről az egykorú leírás ezt mondja: ,,A magassági táblák. . . oly módon helyeztettek el, hogy a falba erősen bevert vagy befalazott két fakaróra a tábla rásrófoltatott vagy rászögezte tett, s a sróf vagy a szög feje a magyar czímert ábrázoló ólompecséttel láttatott el. E tábláknál a felírás alatti kereszt közepén levő kis lyuk tengelyére vonatkozik az illető magassági kotta.” A táblákon kívül négy esetben vésett kereszt jelet is alkalmaztak hídon, betonba rakott kövön, illetőleg egy esetben egy K. F. (Kataszteri Felmérés) jelű kövön is. 36 esetben azonban vastáblát helyeztek el. * Álfuratnak azt a pont jelölést nevezzük, amely közel 10 mm mély furat helyett csak 1.5—2,0 mm-es bemélyedésből áll. Ebbe a tüskét nem lehet megrögzítve belehelyezni. 4.35. ábra A Duna—Tisza-csatorna tervezett nyomvonalának szintezése alkalmával létesített magasságjegyek 263
