Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
Bevezetés
A kor ez irányú szellemi szintjét kell ismernünk ahhoz, hogy elbírálhassuk a geodézia és a geodéták helyzetét. Mindenekelőtt ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy a geodéziát nálunk — a katonai mérnökökön kívül — elsősorban a vízszabályozó mérnökök mívelték. A nagyobb szabású vízi munkálatok a XVIII. században kezdődtek meg hazánkban. Voltak ugyan korábban is hasonló kezdeményezések és próbálkozások, de gazdaságilag, műszakilag és szakmailag alaposan előkészített, nagyszabású munkálatokra csak ekkor került sor, mégpedig az ország négy vidékén. A déli országrészen a Bega folyó szabályozása és a Ferenc-csatorna építése, Dunántúl a Sárvíz szabályozása és a Hanság leesapolása kötötte le az erőket. A Duna és a Tisza szabályozására még nem készült fel az ország, de az anyagiakon kívül a hazai szakemberek is hiányoztak egyelőre az effajta nagy munkálatokhoz. A kezdeményező lépést a nemrég hozzánk került Claudius Florimund Mercy gróf, tábornok, a temesi bánság kormányzója (1666—1734) tette meg a Bega és a Temes folyó szabályozásának megindításával. A szabályozási terveket ezúttal még holland mérnök : Fremant Miksa készítette, s az óriási áldozatok árán végrehajtott munka legfőbb irányítója is ő volt. Itt csak annyit jegyzünk meg, hogy erre a munkálatra 1799 — 1808-ig a két fő érdekelt vármegye, Temes és Torontál lakosai összesen mintegy 3 millió napi közmunkát áldoztak [20]. A Begával egy időben készült el a Dunát a Tiszával összekötő Ferenc- csatorna. Ez már teljesen magyar mérnökök műve. Egy testvérpár készítette : Kiss József és Kiss Gábor. A munka hatása a lecsapolások szemszögéből nézve olyan jelentékeny volt, hogy a környező területek mívelhetősége és értéke messze körzetben hirtelen fellendült és a hajózásból remélt hasznot messzire meghaladta. A csatorna tervezését megelőző terepmunkát Kiss József, Bács megye hites mérnöke végezte el. Többek között 1784 augusztusában vezetett egy - közel 110 km hosszú — szintezési vonalat az apatini dunaparttól Mostomga (Monostorszeg), Zombor, Szivác, Cseryenka, Kula, Verbász, Szenttamás, Turia és Földvár községeken át a Tisza partjáig. Ennek a szintezésnek az Országos Levéltárban minden számottevő munkarésze megmaradt [20/1]. Fölötte tanulságos lesz ezeket összefoglalóan áttekintenünk. A fennmaradt munkarészek legfontosabbika Kiss József észlelési jegyzőkönyvének tisztázati példánya. Ennek a (kék borítólappal ellátott) füzetnek első lapján három elöljáró megjegyzést találunk. Ezek : 1. A szóban forgó szintezés alkalmával a Duna folyóban a legnagyobb vízmélység Apatinnál 14 láb (4,4 m), a Tiszában pedig, Földvárnál, 5 láb (1,6 m) volt az addig tapasztalt legalacsonyabb vízállás fölött. 2. Sziváctól Szenttamásig a magasságkülönbségek középen álló buborékkal határoztattak meg. 3. A többi szintezési vonalon nem így történt. Éppen ezért a leolvasásokat redukálni kellett. Az észlelési jegyzőkönyvben megtaláljuk a redukcióhoz szükséges adatokat. Végül az utolsó előtti oszlop a helyesbített (rektifi- kált) magasságkülönbségeket tartalmazza. Ugyancsak az észlelési jegyzőkönyvben találhatók a műszerállásokhoz tartozó léctávolságok is. Ezek a távolságok valóban a két szintezőléc egymásközti távolságát jelentik. A műszer — jegyzi meg Kiss — lehetőleg e távolságok felezőpontjában állott.
