Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
4. Régi ármentesítő és belvízszabályozó társulataink szintezési munkálatai
is kezdte a töltésépítkezési munkákat. 1892-ig a társulat (és ezzel együtt az érdekterület is) sok változáson ment át ; végleges alakját Í892-ben nyerte el. A társulat érdekterületének végleges határa Tiszafüred, Polgár, Tisza- lök, Hajdúnánás, Hajdúböszörmény, Debrecen, Karcag és Tiszafüred vonalzással alakult ki. Ebben a térségben vannak az egykori Huszár-, Bogovich- és Holecz-íéle lejtméréseknek napjainkig is fennmaradt legértékesebb csomópontjai. A tiszábalparti községek templomain elhelyezett vastáblák alapján számított eltérés az alsószabolcsi társulati és az országos felsőrendű szintezés alapszintjei között (0,576 m ±66 mm). A nadapi alapszint ennyivel magasabban van, mint a társulati alapszint. Következésképpen a társulati (régi) magasságok számszerűleg ennyivel nagyobbak a nadapi rendszerű magasságoknál. Pontosan ez a térség az, ahol már a múlt század első harmada táján nagy törések (lépcsők) mutatkoztak a különböző lejtmérésekben. Ezek a különbségek (törések) a társulati eredetű szintezések során sem tűntek el. Tiszacsege és Balmazújváros társulati magasságában például 406 mm ellentmondás van. Ezeknek az ellentmondásoknak kiküszöbölése a korszerű országos felsőrendű szintezési hálózat sűrítése alkalmával lesz megoldható. A társulati lejtméreti pontjegyzékben [23] ez a megjegyzés található : „Magasságok lejthálózati függőkben. Lejthájózati függő ±800 mm = Vízrajzi függő.” Megjegyezzük, hogy a „függő” kifejezés ezúttal nem felülről lefelé számított magassági kótát jelent, hanem helyi függővonalat. A századvégi vízrajzi szintezésből kikerült magasságok e bejegyzés szerint tehát kb. 800 mm-rel magasabb számértékek a társulatiaknál. Ezek szerint a társulati magasságok tehát Vásárhelyi-iéle alapszintre vonatkoznak. A 800 mm-es különbség onnan ered, hogy az összehasonlítást — minden valószínűség szerint — vagy a Kis-Hortobágy-, vagy Tirimpó-csár- dánál tehették.* Az Alsószabolcsi társulat a régi lejtméreti alappontok magasságának megbízhatóságát 1932-ben újbóli szintezéssel vizsgáltatta meg. A szintezést Liszkay Károly, Dalmy József és Mar chart József mérnökök végezték. A mérési jegyzőkönyvek a háború során elpusztultak. A társulat feljegyzései szerint azonban mégis tudunk annyit, hogy a szintezés megbízhatósága alapponttól alappontig ±20 mm-re tehető. Mivel az alappontok távolsága átlagosan 2—3 km-re tehető, a megbízhatóság átlagos értéke kilométerenként ±5—6 mm, ami általában megközelíti az országos IV. rendű szintezés pontosságát. A társulat 1865-ben Széchenyinek szép emléket emelt azon a helyen, ahol a „Legnagyobb Magyar” az első kapavágást tette a töltésépítkezés megindítása alkalmával. Az emlékművön Szász Károlynuk az alábbi alkalmi sorait olvashatjuk : * A Bogovich- és Holecz-íéle lejtmérésekben olyan nagy fontosságú csomópontok közül, miként említettük, ma már csalás a Kishortobágyi csárda van meg. Azonban az 1920 előtti kiadású 1 : 75 000-es katonai térképlapokon megtalálható még a másik három, azóta elpusztult csomópont : a Nagyhortobágyi, a Tirimpó- és a Szent Ágotái csárda is. 242
