Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
4. Régi ármentesítő és belvízszabályozó társulataink szintezési munkálatai
■7 Vásárhelyi-féle alapszint volt. Ezt abból következtetjük, hogy a Benda Kálmán közölte magasságok egyrészt egyezők a SzarJca-féle listában található magasságokkal, másrészt az országos felsőrendű szintezési hálózatba bekapcsolt néhány falitábla a Vásárúeh/i-alapszintre oly jellegzetes különbséget mutatja. Öt alapponton a két alapszint különbsége ugyanis : —0,804 07 mm i40 mm, további négyen pedig : —0,726 40 mm mm. A Vásárhelyi-féle egységes adriai alapszintre átszámított, régi lejtméré- sekből származó magassági adatok ellenőrzése alkalmával általában, de legalábbis a Tisza mentén, ehhez hasonló lépcsőszerű különbségekkel találkozunk. Ezek a lépcsőszerű különbségek elmélyedő tanulmányozást érdemelnek, de egyelőre túl kevés az adatunk ahhoz, hogy országos viszonylatban foglalkozhassunk keletkezésük okának felderítésével. 4.22. BODROGKÖZI TISZASZABÁLYOZÓ TÁRSULAT Zemplén megyének a Tisza, a Bodrog és a Latorca folyók által határolt részét, az ún. Bodrogközt, évről évre elöntötte mindhárom folyó árvize. Ezért már 1843-ban, még a Tisza-szabályozás megindítása előtt tervek készültek a Bodrogköznek ármentesítésére. Ezek a tervek a Tiszának Lányi-féle lejt- mérésén alapultak. Az 1848. évi szabadságharc miatt azonban minden munkálat megszakadt, és csak 1857-ben folytatódott. Az 1857 —1860 körül épített töltéseket a Tisza több ízben átszakította, ezért 1878 és 1894 között újabb és újabb lejtmérések alapján töltésemelésekre és töltéserősítésekre került a sor.* A miskolci Vízügyi Igazgatóság 14 régi lejtmérési pontot foglalt össze egy kimutatásba [22], Ezek maradtak fenn napjainkig az egykori Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat lejtméréséből. Egykori és mai megbízhatóságukra — újabb mérések hiányában — adataink még nincsenek. 4.23. FELSŐSZABOLCSI TISZAI ÁRMENTESÍTŐ ÉS BELVÍZSZABÁLYOZÓ TÁRSULAT Ennek a társulatnak árterülete Szabolcs megyében, a Tisza balpartján, Zsurk és Vencsellő határában fekszik. Északról a Tisza, nyugatról és keletről természetes magaslatok, délről pedig a nyírségi homokdombok határolják. A társulat feladata tehát nemcsak az, hogy a tiszai árvizeket megzabolázza, hanem a buckás vidék laposaiban meghúzódó vizeket is le kellett csapolniuk. A társulat 1846-ban alakult meg, s azonnal neki is láttak a szintezési munkálatok végrehajtásának. Ez a szintezési hálózat idővel elavult. Ezért 1903—1904-ben Nagy Izsó vállalkozó mérnök, megbízás alapján, 111 alappontból álló újabb szintezési hálózatot fejlesztett ki. Ennek magasság jegyei részben betonátereszekben elhelyezett öntött vastáblák (4.10. ábra) ; ezeken a szintezési pontot kidudorodó félgömb jelöli. Épületek falába hasonló vastáblákat erősítettek be (4.11. ábra), kereszt alakú magasságjelöléssel. Végül % * Ezeknek a munkálatoknak nyomát találjuk a társulatnak egy 1887-ben megjelent hirdetésében (M. M. É. E. Heti Ért. 1887. évi, VI. évf. 82. 1.), amelyben részben „árvízszínpontok kutatásához és a kutatott pontok bélejtezéséhez”, másrészt „50 öl négyzetű lejthálózat” kifejlesztéséhez keres lejtezésben jártas mérnököket. 238
