Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
4. Régi ármentesítő és belvízszabályozó társulataink szintezési munkálatai
4.11. MARGITTASZIGETI ÁRMENTESÍTŐ ÉS BELVÍZLEVEZETŐ TÁRSULAT A Duna főága és az ún. baracskai Dunaág által közrefogott, a Baja és Bezdán közötti térségben kialakult mocsaras, lakatlan, erdős, nádas területet nevezik Margittaszigetnek. A Duna árvizei mindig meglátogatták. Ugyancsak rendszeresen elöntötte a folyó a Szeremle alatti Mohácsi-szigetet is. Ezért a környékbeli birtokosok 1870-ben egy hevenyészett gátat emeltek, majd 1877-ben a későbbi társulatot is megalakították. Gyors ütemben láttak hozzá a védgát építéséhez és a belvizek levezetéséhez. Ez utóbbi miatt a szóban forgó terület hazánkban talán a leginkább maláriaveszélyes vidéke volt. Nagyon valószínű, hogy a margittaszigeti vízrajzi szintezési hálózat az 1895. évi nagy, dunamenti vízrajzi szintezés alappontjaihoz kapcsolódik. Különösen alátámasztja ezt a feltevést az a körülmény, hogy a margittaszigeti pontokat tartalmazó régi jegyzékben a bajai rk. plébániatemplomon levő V. O. bronz falitáblával is találkozunk. Ez nem zárja ki azt, hogy eredetileg nem a bécsi katonai szintezéshez csatlakoztak. A bécsi eredetű szintezési vonalak alappontjai Baján és Gomboson már a 80-as évek elején rendelkezésre állottak. Az átszámítás a bécsi rendszerből a Vízrajzi Osztály rákosrendezői rendszerébe (lásd 8. fej.) később is megtörténhetett. A különbség jelenleg a régi margittaszigeti társulati magasságok és az országos (nadapi) alapszintű magasságok között — 14 értékből számítva, átlagban — 102 mm. A valóságban azonban a különbségek lépcsősen alakulnak, és az egyes lépcsőket a következő számértékek jellemzik : —76,5, —91,0, —104,0, —127,7 mm. A területet a jelentős vastagságú fiatal üledéktömegek kompakciója mellett az alaphegység erőteljes tektonikája jellemzi. E két alapvető ok hozhatta létre a statisztikai vizsgálatok során élesen jelentkező lépcsős különbségeket. 4.12. MOHÁCS-KÖLKEDI ÁRMENTESÍTŐ ÉS BELVÍZLEVEZETŐ TÁRSULAT A későbbi társulat területén lakó érdekeltség 1880 táján töltéseket épített a Bég-patak és a Duna árvizei ellen, valamint a belvizek levezetéséről is megkísérelt gondoskodni. A töltéseket azonban az 1890-es évek elején magasítani kellett, de az 1897-es nagyvíznél még a megmagasított töltések sem mutatkoztak elegendőknek. Ekkor alakult át az érdekeltség — a kormány nyomására — társulattá, és kiterjedtebb szintezésre is ekkor került sor. Mivel azonban ez időben a Vízrajzi Osztály nagy Duna menti szintezése már elkészült, nem csináltak önálló hálózatot, hanem azonnal a vízrajzi hálózatba kapcsolódtak be. 4.13. NÁDOR-CSATORNA TÁRSULAT Egyike a legrégebben : 1810-ben megalakult vízitársulatainknak. A társulatnak egyetlen vízfolyása a Nádor-csatorna. Az ősi vízosztó műtől kiindulva, Nádasd—Ladány, Tác, Kálóz, Cece, Nagydorog és Kajdacs községek érintésével Sióagárdnál önti vizét a Sió csatornába. A társulat kőből készült pontjelölést használt. Ezek tetejébe kb. 10 mm átmérőjű vasrudat betonoztak be. Ezek a magasságjegyek. A köveknek válluk is van. Azoknak a magasságát is meghatározták. A társulati szintezések a szabadbattyányi és a rétszilasi vasútállomáson elhelyezett bécsi katonai furatos falitáblákból indultak ki, illetőleg azokhoz. 232
