Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
Bevezetés
libella együtt vannak. A távcsőnek függőleges síkban való forgatását szintezőcsavar biztosítja. A szintezőlibellához igazítócsavarok is tartoznak. A műszert gömbcsukló segítségével lehet vízszintes síkban körülforgatni. A kívánt helyzetben a gömbcsukló az alatta elhelyezett kötőcsavarral rögzíthető. A Mallet-íéle szintezőműszert tekinthetjük a mai szintezőműszerek közvetlen ősének. Nicolas Bion-nak 1720-ban megjelent munkája [13] ugyan szintén tartalmazza egy libellás és távcsöves szintezőműszer leírását, de ezen semmi új sem fedezhető fel Mailet műszereihez^ képest. Ennek -a műszernek egy későbbi változatát bizonyára Bion tervezte. Ő , Ingenieur du roi”, azaz XV. Lajos udvari mérnöke volt, és mint ilyen, valószínűleg a párizsi műszerkészítő finommechanikai intézet vezetője lehetett. Az általa szerkesztett műszeren a távcső és a szintezőlibella egymás mellett voltak elhelyezve, mint pl. a mai Wild N III. jelű műszeren. 0.7. ábra Brander szintezőműszere (Lambert könyvéből) Bion szerint ,,a libella egy egészen egyenes üvegcső, mindenütt egyenlő átmérővel és falvastagsággal. Megtöltik — néhány csepp kihagyásával — borszesszel vagy egyéb, egykönnyen meg nem fagyó folyadékkal. A cső két végét csúcsosra kihúzzák és leforrasztják.” Teljesen hasonló a felfogása a század végén G. F. Brandernelt (1713— 1783). Ö ugyan bevezette a libellacsövek belsejének csiszolását, de csak azért, hogy a hengeres alakot minél tökéletesebben biztosítsa. Brander egyébként a Mailet-féle szintezőműszeren lényeges tökéletes- bítést eszközölt. Miként Lambert [9] a. id. művében látjuk és olvassuk, a Bran- der-ié\e műszeren (0.7. ábra) a távcső és a szintezőlibella egymáshoz kötött, de a kettő együtt kiemelhető és átfektethetö. A távcső két ékszerűen kivágott lemezen fekszik fel. Ezek a lemezek szilárdan kapcsolódnak B alaptesthez, ezt viszont E mikrométercsavarral finoman emelhetjük és süllyeszthetjük. Ez a csavar tehát Mallet szintezőcsavarjának finomabb kivitelű formája. A műszernek nem volt állványzata. Három ponton támaszkodó sima lapra volt szerelve. Asztalra vagy sima kőlapra helyezve használták (0.8. ábra). A Brander-féle szintezőműszert a Mallet-féle műszer állványzatával egyesítve keletkezett az a műszertípus, amely a XIX. század legelterjedtebb szintezőműszere volt az I840-es évekig. 22
