Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
4. Régi ármentesítő és belvízszabályozó társulataink szintezési munkálatai
Ságokat szolgáltatott annak ellenére, hogy több országos I. r. szintezési alappontot is bekapcsoltak a mérésbe. A Berényi által beszintezett vonalak hossza meghaladta a 180 km-t. Az egyes vonalrészek átlagos hossza 12,9 km volt. Az ezekre eső kilométeres közóphiba átlagértéke 1,43 mm. A vízügyi hatóságok által közölt adatokból számított fenti érték azonban nem tükrözi a valóságot. Az 1925. évi szintezés részletértékeit ugyanis Berényi betörte az előző szintezésből a vízrajzi I. rendű fixpontokra megadott magasságok keretébe. Vagyis ezeknél a szintezéseknél nem vétettek figyelembe azok az elmozdulások, amelyek a vízrajzi I. rendű fixpontok magasságát az 1895 és 1925 közötti években megváltoztatták. 4.08. PESTVÁRMEGYEI DUNAVÖLGY-LECSAPOLÓ ÉS ÖNTÖZŐ TÁRSULAT Az első világháború után alakult meg a Pestvármegyei Dunavölgy- lecsapoló és Öntöző Társulat. Célja az volt, hogy a Budapesttől Bajáig húzódó mocsárvilágot lecsapolja, eltüntesse. Kiterjedt, korszerű szintezéseken [12] alapuló tervek alapján indult meg a munka. Mivel azonban ezek a szintezések az 1920. évnél későbbiek, ezúttal nem foglalkozunk ismertetésükkel. Magasságjegyei (4.05. ábra) elsőrendű kivitelűek és kifogástalan megoldásúak. 4.05. ábra A Pestvármegyei Duna völgy-lecsapoló és Öntöző Társulat magasság] egye 4.09. PAKSI ÁRMENTESÍTŐ TÁRSULAT Tolna megyében Pakstól kezdődően délre, a dunamenti falvak lakosai elhatározták, hogy szervezetten védekeznek az árvizek ellen. Az első munkálatokra 1837-ben, de a társulat végleges megalakulására csak 1871-ben került sor. A társulat árterét 68 km hosszú töltés védi. A védett terület nagysága 28 540 kát. hold. Ennek ellenére saját magassági alapponthálózatának kifejlesztésére nem került sor. A társulat a Vízrajzi Osztály I. rendű fixpontjai, valamint szelvénykövei közé iktatta be saját magassági pontjait. Ezek száma : 53. Vannak közöttük kőkeresztben levő gombok, épületek (főként gátőrházak) oldalába beépített, négyszögletes fejű vasszegek (4.06. ábra); ezeknek felső lapja jelzi a tszf. magasságot. Elvétve akadnak még ún. „helyszínelési pontok”. Ezekről közelebbi leírással nem rendelkezünk, de úgy hisszük, fakarók lehetnek. A társulati lejtméreti pontok zöme azonban „a védtöltés hullámtéri lábánál levert vascső teteje.” 230
