Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
4. Régi ármentesítő és belvízszabályozó társulataink szintezési munkálatai
4 RÉGI ÁRMENTESÍTŐ ÉS BELVÍZSZABÁLYOZ« TÁRSULATAINK SZINTEZÉSI MUNKÁLATAI Immár több mint egy évszázada, hogy hazánkban is kezdetét vette a rendszeres ármentesítő és belvízszabályozó mérnöki munka. Ezt a hatalmas, arányaiban és hatásaiban az európai kontinensen páratlanul álló munkát, amellyel mérnökeink a két Kárpát-medencében : nevesen a Kis- és a Nagy- alföldön több millió hektár területet hódítottak el a vad természettől és tettek az emberi művelődés alapjául szolgáló talajjá, a magyarság sorsa szemszögéből ítélve, nem méltányolhatjuk eléggé. Enélkül a mérnöki munka nélkül mai életünk erre a fokra nem fejlődhetett volna. Sem mezőgazdasági, sem közlekedési, sem települési, sem egészségvédelmi, sem népszaporodási téren nem emelkedhettünk volna oda, ahol állunk. Az ország képe a vizek szabályozása előtti időkben szakasztottan az volt, mint a török világban. Erről Takáts Sándor nyújt hű leírási [1], Ezt írja : „Jó Magyarország egykoron a mocsarak és posványok hazája volt. Ivisebb-nagyobb folyóvizeink kényük-kedvük szerint száguldozhattak síkságainkon. A hódoltság korában a mocsarak szaporodása és lápok terjedése nemigen búsította az embereket. A lápok és nádasok félelmetes birodalma jó védelmet nyújtott az ellenség ellen.. Aztán a szegény ember kedvére csikászhatott és halászhatott. Vadmézet is gyűjthetett a nádasokban. Konyháján felhasználta a csenkesz bozót termését, a sulymot és a fióknádat. Sást, füvet, nádat kedvére vághatott háza födésére, s nyáron buja füvet is kaszálhatott lábasjószágának. Mindez értenünk engedi, miért ragaszkodott a föld népe oly nagyon az állóvizekhez, s miért kellett ellene fegyveres erőt alkalmazni a vizek lecsapolása alkalmával. A rossz víz és a rossz levegő tömérdek betegségnek lett melegágyává. A XVI. századbeli levelek telve vannak a szelídebb és veszedelmesebb hideglelésnek, a váltóláznak és a hagymáznak emlegetésével.” Nagy és nehéz küzdelmet kellett a magyar mérnököknek megvívniuk, amíg elvégezhették az előttük álló nagy feladatot. Az árvédelmi munkálatokat legkorábban a Duna felső szakaszán, a Csallóköz vidékén kezdették, mivel ez a hely nem volt annyira kitéve a törökdúlásnak [2], Majd az 1840-es években hatalmas lendületet vett az ügy [3], és az első világháború kezdetéig (1914) az akkori magyar államhatárok között az ármentesítési munkák jóformán befejeződtek [4], A belvizek rendezése terén egyik legelső XIX. századi munka Beszédes József kiválóan sikerült műve, a Sió—Sárvíz-csatorna, amelynek alkotója a kiviteli munkák leglelkesebb támogatójának tiszteletére a Nádor- csatjorna nevet adta [43], A zalai állami levéltárak számos ifié vonatkozó
