Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

Bevezetés

dádé forgatását két végtelen csavar által mozgatott fogaskerekek végezték. A végtelen csavarokon hosszanti irányban, leesiszolással egy-egy olyan sávot képeztek ki, amelynek mélysége azonos volt a végtelen csavar menetmély - ségével. Amikor ez a rész fordult a fogaskerék felé, a kettő közötti kapcsolat megszakadt, s az alhidádét szabadkézzel is el lehetett forgatni. Ez felelt meg a műszer közelítő (durva) beállításának. Tovább forgatván a végtelen csavart, ismét belekapott a fogaskerékbe, következhetett tehát a parányi forgatás, a finom beállítás.

Heron szintező dioptrája (Schöne és Neumann rekonstr.)

Még ma is vannak olyan geodéziai műszerek (pl. heliotrópok, katonai optikai műszerek, egyszerű szintezőműszerek és kisebb fajta teodolitok stb.), amelyeken majdnem teljesen azonos forgató berendezést találunk, azzal a különbséggel, hogy manapság a végtelen csavar nincs felmetszve.

Az 0.1. ábrából látható, hogy a mai műszerállványnak megfelelő alsó rész a végtelen csavarok magasságában minden irányban mozgatható. (Ehhez teljesen hasonló megoldást napjainkban az amatőr fényképezőgépekhez tartozó állványfejeken találunk.) A két végtelen csavar együttesen tehát egy kardanikus tengelyrendszert alkotott. Ennek segítségével ez a műszer a következő műveletekre volt alkalmas :

1. derékszög kitűzésére ;

2. vízszintes szögek mérésére, feltéve, hogy az irányokat jelölő alappontok nagyjában a vízszintes síkban helyezkedtek el;

3. tetszőleges ferdeségű síkban levő alappontok közötti szögmérésre, feltéve, hogy a plinthust ebbe a síkba forgatták ;

16