Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
1. A szabatos szintezési munka kezdete hazánkban. A Körös-vidék szintezése
Vinyó (Szabolcs m.) kocsma 81 — 11 —11 84— 1 — 5 + 2 — 1 — 6 = +671,7 mm Irigyli (Szabolcs m.) kocsma ................ 72 — 11 — 6 7 5— 1 — 9 +2 — 1 — 3 = +665,1 mm Zátólcép (Szabolcs m.) kocsma ....................... 55 — 3 — 3 56— 5—10 + 1 — 2 — 1 — +384,1 mm Debrecen ispotály templom .......................... 101 — 5 — 5 1 02— 9 — 7 + 1 — 4 — 2 = +425,8 mm A Bogovich- és a Holecz-féle szintezések eredményei közötti eltérések a Tiszaesege és Debrecen közötti vonalon, a Hortobágyon át (Szerk. Bendefy) Ezek után lássuk a Huszár-, Bogovich- és Holecz-iéie tiszántúli szintezések rövid összefoglalását és értékelését, részben a Holecz-féle Tudósítás, részben Huszár Utasítása, részben pedig a felkutatott egyéb eredeti ügyiratok alapján. Megállapítható, hogy az itt említett szintezések három helyről indultak ki: Szegedről, Vásárosnaményből és Ti^zaburáról. A szegedi alapszintet 50 lábbal vették fel a legkisebb vízszint alatt. Ennek megfelelt az Orsz. Építészeti Főigazgatóság által megadott tiszaburai magasság is: 451'—2"—4%'" függőben, illetőleg 98'—9"—7%'" a Huszár-féle kótákban. Ebből következik, hogy az Orsz. Építészeti Főigazgatóság által bevezetett alapszint 550 lábbal volt a Huszár-féle szegedi alapsík fölött. A B jelű protokoll-másolatba becsúszott 2'—6''—31/2'"-nyi másolási hibát Holecz szerint az ellenőrző szintezés során pontosan észlelték. Azt nem csodáljuk, hogy egy majdnem 80 cm-es hibát egyáltalán észrevették, de azt igen, hogy azt vonalnyi pontossággal ugyanannyinak kapták a szintezés során, mint amennyi másolási hibát utólag az alappontok törzskönyvében felfedeztek. 141
