Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
1. A szabatos szintezési munka kezdete hazánkban. A Körös-vidék szintezése
nagyon magasak, úgyhogy a vízszínnel nem lehet lejtméretezni, részint mert a töltést a palkoriyai korcsma és a polgári rév között, és egyben e kettő és a Szederkény közti távolságot az utasítás.9. pontja értelmében anélkül is, önmagáért kellett lejtőzni. (L. a Jegyzőkönyvben az 1741—1910 és a 2154—2270 sz. műszerállásokat.)” „Az utasítás NB-je értelmében a lejtmérést a polgári révtől a Hortobágyon levő Tirimpó csárda fixpontjával kötötték össze. (L. Jegyzőkönyv, 1411— 1517). Majd a selypesi hídtól kezdve Tiszadobig, a Polgár és a Tiszadob közötti alacsony területet, ahol a legtöbb víz a Veresnádba folyik, és végül a Táktát lejtezték, mint amely a jövendő szabályozási terveket illetőleg annyira megérdemli a figyelmet. Közben mérték a meder mélységét és meghatározták mindkét part magasságát, és minden helységben és valamennyi közel fekvő épületen fixpontokat határoztak meg. Ez a lejtmérés a Lejtmérési jegyzőkönyvben, a 2142—2153 és 2271—2533 műszerállások közt található. Erről szelvényeket nem készítettek.” „A Takta torkolata előtt, egészen Tokajig, mindkét partot ismét a vízszínnel együtt mérték. Itt még csak azt kell megjegyeznünk, hogy a Tisza folyásán kívül, az utasításnak megfelelően, a Tiszával együtt az Eszlár és Vagy fal u határa közti területeket is lejtméretezni kellett; egészen a Vaskapu csárdáig, mert a Vaskapunál a Bogovits-féle fixponthoz kellett volna csatlakozniuk. He csak az odaérkezéskor értesültek arról, hogy az a régi kocsiszín, amelynek talpazatát nevezett mérnök fixpontként jelölte meg, lejtmérése óta egészen leomlott. Innen elsiettek a Nagyfalu melletti Morotvasoknál levő zsiliphez, ahol ugyanő egy másik fixpontot létesített. De néhány évvel korábban ez a zsilip is teljesen szétrongálódott; helyette ugyanott, szilárdabb anyagokból újat építettek. (L. Jegyzőkönyv 3010—3025.)” „Végül a tokaji híd és Rakamaz közötti töltést is lejtőzték. (L. Jegyzőkönyv 3070—3085.)” .„A Hortobágy lejtmérését a ősegei fixpontnál a tiszai lejtezéshez kapcsolták. Innen a munkálatokkal a (Balmaz-) Új Város felé vezető országúton a „Kis-Hortobágynál” csárdáig (1.22. és 1.23. ábra) haladtak. (L. Jegyzőkönyv, 769.) Innen felfelé vettek irányt, a Tirimpó csárdához (1. Jegyzőkönyv, 770— 810), ahol kapcsolatot teremtettek a Bogovits-féle lejtezéssel, amely a Tiszánál, Vásárosnamény mellett kezdődik, és Szabolcs megyén, a Veresnádon, a hajdúvárosokon át, illetőleg mellettük elhaladva, itt ér véget. Ezután a Kis-Horto- bágytól dél felé fordultak, és lejtezték, szondázták és szelvényezték a Horto- bágyot egészen a Szt. Ágotánál levő hídig. Mindenütt csatlakoztak a dél felől egészen idáig vezetett Huszár-féle lejtméréshez. (L. Jegyzőkönyv 811—1075.) Ezenkívül az utasítás 5. pontja értelmében Ágota és a Debrecen városához tartozó „Nagy-Hortobágynál” csárda közötti útszakaszt is lejtméretezték. Tulajdonképpen itt kellett volna ugyanis keresni a Hortobágy, a Kadarts és a Kősély áradási határvonalát. Ám nagyobb áradások alkalmával e három kanális vize olyannyira összekeveredett egymással, hogy a határvonalak megvonására egyáltalában gondolni se lehetett.” „Végül, a már előbb jelzett okból (a Kunságon keresztül) lejtméretezték az Ágotát és a Burát összekötő vonalat is.” „A Hortobágy lejtőzésénél a legalacsonyabb és ai közepes vízállásra nem lehetett tekintettel lenni, mert ezeknek a vízállásoknak semmiféle határozott határvonaluk sincs ; itt ugyanis minden csak a Tisza kisebb-nagyobb mérvű áradásán és a Berettyó alacsonyabb-magasabb vízállásán fordul meg, 134
