Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
1. A szabatos szintezési munka kezdete hazánkban. A Körös-vidék szintezése
30. §. Minden mérnök mellett két jól begyakorlott, állandó segédmunkást kell alkalmazni. Ezek a szintezőléceket tartják, hordják és őrzik. Állandó mérőszemélyzet alkalmazásával — írja Huszár — a mérésre fordítandó idő 1 /4-ét meg lehet takarítani. — Ebben is tökéletesen igaza van! 31. §. A munkát 1821 tavaszán négy mérnöki munkacsoport kezdi meg olyanformán, hogy amíg az I. főmenet el nem készült, nem fognak bele a másodikba. Minden csoportnak szüksége lesz egy-egy Voigtlander-féle szintezőműszerre, 3—3 szintezőlécre, mindegyik léchez 1 — 1 szintezőtárcsára, mégpedig azért, hogy elágazó pontokon az oldalmenetek, vagy a folyó túlsó partján levő pontok is a fővonal kötőpontjaival egyidejűén szintezhetők legyenek. A későbbi munkálatokra való tekintettel nem elegendő a különféle pontokat számokkal megjelölni, hanem a mérési jegyzőkönyvben a pontokról topográfiai leírást és helyszínrajzot is kell adni. Mivel pedig lehetséges, hogy a szintezési fővonalból mérés közben jobbra, balra leágazunk, és a vízszabályozási munka érdekében több-kevesebb mellékpontot is rákapcsolunk a fővonalra, hogy a sok számjegy között bárki eligazodhassék, a jegyzőkönyvbe térképvázlatszerű rajzot kell szerkeszteni, amely a vonalak futásirányát méret- és irány helyesen tünteti fel. Ehhez a bekezdéshez Huszár négy mellékletet is csatolt, éspedig A) alatt: mintát a szintezési jegyzőkönyv alakjáról és vezetésének módjáról; B) alatt: a szintezett alappontok törzskönyvének (protokolljának) mintáját; G) alatt a csavarmenetértékek táblázatát; D) alatt : az optikai távolságméréshez szolgáló táblázatot. 32. §. Ebben a terjedelmes bekezdésben Huszár visszatér a hasonlítósík vagy alapsík megválasztásának kérdésére. Miután lerögzíti azt, hogy valamely pont magasságán annak a pontnak egy bizonyos — önként választott — alapszinttől való függőleges távolságát értjük, azt bizonyítja, hogy elvileg teljesen, de gyakorlatilag egyáltalán nem mindegy, hogy az alapsíkot a térszín alatt vagy felett választjuk-e. Sokkal természetesebb, írja, ha alapszintünket mélyen választjuk meg, mert ebben az esetben kisebb magasságokhoz kisebb számok, nagyobb magasságokhoz nagyobb számok tartoznak. Ezért javasolja ő, hogy aO szintet a belgrádi Duna legkisebb vízállásával azonosnak vegyük fel. A továbbiakban azt bizonyítja igen nagy részletességgel, hogy mélyen levő alapsík esetén is igen egyszerűen lehet a magasságokat kiszámítani. Ezen a néhány oldalon, a 1.18. ábra segítségével levezeti a ma szokásos szintezési munkálatok számításának alapelvét, ti. hogy a két szakaszvégpont 120
