Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
1.103 ábra. Luigi Ferdinando Marsigli gróf Mikoviny Zala, Veszprém és Somogy megyék és a Balaton térképének elkészítésének gondolatával is, sőt — feltehetően — ezirányban helyszíni munkálatokat is folytatott. Nemrég előkerültek ezek a térképek is. Ezekben a korai időkben Mikoviny talán még nem is gondolt volna a Balaton pontos felvételére, ha Bél Mátyástól nem kap kellő biztatást. Egy 1733-ból datált, körülbelül 1:1680 000 méretarányú átnézetes Magyarország térképén a Balaton Joh. Jacob Lidi Balatonjához (1.109 ábra) hasonlít, azzal a különbséggel, hogy Lidi térképével ellentétben ezen Rendes és Boglár között, a Balaton hossztengelyében hatalmas sziget mutatkozik. Ez az ún. Iszap-sziget. Több XVIII. és XIX. századi térképen nagyon jól látható és ezen a néven ismert. Tulajdonképpen nem más, mint a Zala folyó hordalékából képződött zátony. Azt, hogy Mikoviny vagy tanítványai jártak a helyszínen, éppen ennek a szigetnek a rajza bizonyítja. A magasabb vízállás mellett készült korábbi ábrázolások ezt a szigetet ugyanis nem tüntetik fel, mert akkor nem is volt látható. Egy 1753. évi kiadású, hasonló méretarányú, Mikoviny S. és Fritsch E. nevével jelzett Magyarország térképén a Balatont már változatos és erősen tagolt partvonalak határolják. Ez a kis térkép az 1732. évi tényleges felvételen alapul (1.88 ábra). Mikovinynek ugyanebből az évből még egy Magyarország-térképét ismerjük. Ezen a Balaton rajza az 1733. évihez hasonló. Mindkét térképen a tavon keresztül három rendszeres révjáratot is feltüntet. Az első Balatonkeresztúr és Győrök között van, a második Fonyód és Szigliget között, a harmadik Füred és Siófok között. A két első közé van berajzolva az Iszap-sziget. Tihany félszigetének partjai olyan laposak, hogy teljesen elsikkadnak az északi part kisebb-nagyobb öblei között (1.76 ábra). Ezek közül az átnézetes térképek közül messzire kimagaslik egy szignó nélküli, de minden részletében tökéletesen Mikoviny modorára valló térkép, amely Zala, Veszprém és Somogy megye határos részeivel együtt a Balatont ábrázolja. A térkép 1755-ben keltezett, de valószínű, hogy ez csak aszerkesztés éve. A felvétel körülbelül az 1730—1735 közötti időkből való. Mi teszi valószínűvé, hogy ez a térkép Mikoviny Sámuel műve? Állóvizekkel kapcsolatos vízszabályozó múltja, valamint a Balatonnal szomszédos megyékkel való térképszerkesztői kapcsolata. Ismeretes, hogy Esterházy József gróf, a tatai uradalom birtokosa, 1727-ben meghívta Mikovinyt Tatára, hogy a Nagytó szabályozási tervét készítse el [96]. Ez a munka el is készült. A terveket állítólag Mikoviny készítette, a kivitelt pedig Böhm Ferenc udvari mérnök hajtotta végre [97]. Más források szerint éppen fordítva történt a dolog: Böhm volt a tervező, Mikoviny pedig a kivitelező [98]. Mivel Esterházy meghívta Miko- vinyt a tatai Nagytó vízviszonyainak rendezésére, az előbbit tartjuk valószínűbbnek. A következőkben Mikoviny a gold- bachi gát ügyét hozta rendbe [99]. Az ércelőkészítő művek üzemben tartásához igen sok vízre volt szükség. A hatalmas vízmennyiség biztosítására 1.104 ábra. Marsigli L. F. Balaton-térképe 1726- ból, a tó két lefolyásával 1.105 ábra. Vázlat Marsigli eredeti térképe alapján a két lefolyás további útjáról 85
