Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
Több, mint félszáz középkori oklevelet vettünk vizsgálat alá. Munkánk nyomán azt a következtetést vonjuk le, hogy a magyar középkorban, tehát a XIII —XVII. században a Balaton vízállása a római kori vízállástól lényegesen különbözött. Biztosra vehető, hogy 1200 tájáig magassága nem haladta meg a 107,0—108,0 métert, majd a tatár hordák közeledtének hírére eltorlaszolták a Máriamajori völgyszurdokot és ezáltal a tó vízállását 112 m A. f. körüli magasságba emelték (1.51 és 1.52 ábrák). 9. A „Balaton” név tanúsága Az előzőkben idézett oklevelek azt bizonyítják, hogy a XII —XIV. században, illetve ez időtől kezdve nemcsak a mai Balaton tavat illették ezzel a névvel, hanem „Balatonénak nevezték a mai tóval összefüggött mocsaras területeket, elposványosodott völgyeket, sőt mocsaras lapályokon át a mai Balatonba igyekvő folyókat is. „Balaton” a neve a XIV. században a mai Balatontól ugyancsak távoli, és azzal összeköttetésben soha nem volt, Somogyszob-közeli elmocsarasodott területnek. A „Balaton” névvel találkozunk (ez időben) Kanizsa alatt, de őrzi ugyanezt a nevet Balaton (Heves m.) egri járásbeli községünk és a (Békés megyei békési járáshoz tartozó) Murony község határában lévő Balaton tanyaközpont is. A Békés megyei „Balaton” a Fehér-Körös vízvidékén, mocsaras környezetben települt, és csak a múlt század elején vált mezőgazdaságilag művelhető tájjá. A Heves megyei „Balaton” pedig a Mátrát és a Bükköt elválasztó völgyben fekszik, egykor magányos, „elhagyott, lakatlan” környezetben. A Balaton tó neve, mai szóalakjában (általános vélemény szerint), a római hódítást követő időkben keletkezett, szláv eredetű földrajzi név [62]. Legújabban felvetődött azonban az a feltevés is, hogy a Balaton római aucto- roknál megőrzött Peiso (var. Pelso, Pelisse), neve ős finnugor szógyökökre vezethető vissza, s jelentése: „félelmetes mocsár vagy — ingovány ” [63-64]. A rómaiak Pannóniából való kivonulását megelőző és követő háborús események a Balaton környékét valóban lakatlanná tették. A déli part települései és falvai, nem különben az északi part gyönyörű villái (Balácaháza stb.) sorra elpusztultak. A hozzájuk vezető bekötőutak tönkrementek; mindent felvert a gaz és a gyom. És ahogy a Balaton vízállása (a Galerius építette zsilip szétrom- bolása után) fokozatosan, ismét emelkedni kezdett, a tó messze környéke annál inkább emlékeztetett a 2000 évvel ezelőtti állapotokra; lakatlan, elhagyott, ember-elkerülte, félelmetes ingovánnyá változott. B) Ml VOLT AZ OKA A BALATON ŐSI MAGAS VÍZÁLLÁSÁNAK? A következőkben az eddig ismertetett régészeti és okleveles forrásanyagot értékeljük a Balaton ősi vízállásviszonyai szempontjából. 1. A római kor előtti vízállásviszonyok A rómaiak korát megelőző régészeti leletekből kétségtelenül kiderül, hogy a III. század közepéig a Balaton vízállása ! 1.52 ábra. A Balaton tartós vízállásainak görbéje Mikoviny Sámuel 1732. évi felvételétől napjainkig. Mérési adatok alapján szerkesztette Bendefy L. 1965. 1.53 ábra. A Vasvár és Győrvár közötti „Római sáncok” keresztmetszete (Járdányi—Paulovics I. felv. 1949) 53
