Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
chaelis, S. Dominici. S. Marie Magdolne, et S. Elisabeth capellas . . . castrum ipsius monasterii, necnon villam Apaty et insulam insuper, que appellatur Thykon, cum omnibus partinentiis suis, portum supra lacum, qui Balatin nominatur et usum piscandi, . . . cum quibusvis piscaturis, quas in eodem lacu habetis, villas novas et predium quod vocatur Osofev, terras in villa Kuesd, predium de Eur- menus, terras in villa Vduory, predia que de Derguche, de Vasyl, de Pylip, et de Wrskaal vulgariter nuncupantur . . . terras in villa Berend, villam Scev/eus iuxta locum qui dicitur Apathsumlo . . . insulam, que appellatur Losta ...” Azaz: Az apátság birtokai az alábbiak: a monostor helye, ahol épült; a remetelakások az Oroszkű hegyen; a Szent Mihály, Szent Domonkos, Szent Mária Magdolna és Szent Erzsébet kápolna; továbbá: a monostor vára; az Apáti nevű falu, s a Tihany nevezetű sziget minden tartozékával, balatoni kikötővel, halászóhellyel és még egyéb, a tóban található (de nem a Tihany szigetén levő) halászhelyekkel. Az apátságéi még az újonnan létesített falvak és az Aszófői puszta, a Kövesdi földek, Örményes puszta, az Udvar-i földek, valamint Dörgicse, Vazul, Fülöp és Örskál puszták; a Berény-i földek, Szőlős falu az Apátsomlyó nevű hely mellett s végezetül a Losta nevű sziget (ÁUO-lll-140) (1.40-1.43 ábra). További okleveles adataink: 1267. I. 11.: IV. Kelemen pápa oltalmába veszi a tihanyi apátságot és annak javait: „Castrum ipsius monasterii necnon villám Apathy, et insulam, que appellatur Thyhan cum omnibus pertinentiis suis. Portum super lacum, qui Balatin nominatur...” Azaz: az oltalomlevél szól a monostor erődjéről, valamint a monostornak ajándékozott balatoni révről. Ez a kitétel csakis a Tihany és Szántód közötti révre vonatkozhatk. Tudjuk azt, hogy a XII. században a nemrég létesült kolostornak erődítménye még nem volt. A hagyomány, amely Tihany környékén minden régi romot vagy „török” vagy „római” kori jelzővel illet, régóta tudott bizonyos „római kori” erőd romjairól fent a Csúcs-hegy legtetején. 1964 nyarán a veszprémi Bakony Múzeum régészei a romokat feltárták és kiderült, hogy azok XII. vagy XIII. századi magyar lakótorony romjai [46]. A toronyerőd (kula) a nagyvázsonyi Kinizsi-vár lakótornyához hasonló, de szerényebb méretű, 3—4 emeletes lehetett. Minthogy a tárgyalt 1267. évi oklevélben a monostor erődítményét és Apáti falut közvetlenül egymás után említik, valószínű, hogy erről a most említett lakótoronyról van szó, bár ez a feltevés közelebbről nem bizonyítható, de nem is cáfolható. Mégis valószínűbb, hogy erre a Csúcshegyi erődöcskére vonatkozik, mert egyéb, XIII. századi erőd romjai Ti- hanyból nem ismeretesek; és az bizonyos, hogy ez a lakótorony vagy a tatárjárás után, vagy az azt megelőző időkben, talán a századforduló táján épült. Nagyságát illetően alkalmas lehetett arra, hogy az akkori monostor lakóit és kincseit magába fogadja (Pannonhalmi rendtört. X-525). 1283. IX. 1. után: IV. László privile- giális levélben megerősíti saját, 1276. VII. 20-án kelt pátens-levelét a tihanyi apátság Apáti nevű falujának adómentességéről : „ . . . quod quedam villa ipsius monasterii Apathy nuncupata in eadem insula (Tychon), ubi ipsum monasterium est constructum, situa, ab omni genere cuiuslibet collecte . . . sit absoluta et omnimodo expedite . . .” (Pannonhalmi rendtört. X-539). 1288. V. 12.: Lodomér esztergomi érsek előtt a Tyhon-i Balatonszigeti Szent-Anyós monostor (monasterium s. Anyani de insula Balatini de Tyhon) s az esztergomi Sz. Lucia-oltár papja az Urkuta-i földre vonatKozólag egyessé- get kötnek (Mon. Strig. II. 219. sz.). 1288. V. 12.: Az esztergomi káptalan a fenti oklevelet szóról szóra átírta (Mon. Strig. II. 220. sz.). 1292. II. And rás király Tihanyt a ba- konybéli apátságnak ajándékozza. 44 1.43 ábra. A tihanyi földvár (Neogrddy S. felv. 1932)
