Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)

I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában

métert. A nagyon sok csigahéjmaradvány jól meghatározható volt. ,,A vízi fajok — Krolopp Endre szerint — mind mocsárra: álló, vagy legfeljebb igen lassan mozgó vízre utalnak. A szárazföldi fajok zöme is víz mellett élő, nedvességkedvelő faj.”

N jelű réteg: Világosszürke, meszes, homokos agyag, iszap (Sós A., Krolopp E.). A kőbazilika XIV—XV. századi járószintje; helyenként későbbi bolygatás nyomaival (Sós A.).

B.Z és A jelű rétegek: a legfelső-humusz alatti, részben bolygatott, homokos, törmelékes rétegek habarcsszemcsékkel, kőtörmelékkel; részben a korábbi (1946—1947, 1953. évi) ásatásokból származó, kidobott föld. A kevés apró kvarckavics a műemléki megóvási munkálatokból maradt visz- sza.

Az S 4 jelű szelvényben (1.30 ábra) lényegében az előzővel azonos K, N, Z és A jelű rétegeket találunk. Újabbak а К alatti S-C és F jelű rétegek.

S-C jelű réteg: sötétszürke, barnás,

agyagos (Sós A.) barnásszürke, kissé agyagos, meszes homok; mésziszappal, helyenként faszéntörmelékkel (égett gerendázat szenesedett maradványai: T jelzés) mészkőmorzsalékkal (Krolopp E.) A IX. század elején leégett telep szintje (Sós A.).

F jelű réteg: szürke finomszemű

homok csigaházakkal, faszéndarabokkal és hamuval (Krolopp, MÁFI). A kőbazilika első pusztulásával kapcsolatos Árpád-kori rétegek (Sós A.).

Az elmondottakból kiviláglik, hogy Récéskút mindig is rendkívül kis, lapos sziget volt. A templom és a pap házacskája alig fért el a tenyérnyi szárazulaton. A Zala vize, amely néhány centiméteren belül azonos szintű volt a Balaton víztükrével, az ott lakókat állandóan veszélyeztette. A Vili. — IX. század fordulója táján a zalavári völgyet borító mocsár vízszintje — Sós Ágnes adataiból számítva — 106,3 — 106,5 m körül lehetett (Adria fölött). 840—850

között már meg kellett emelni a templomdomb szintjét, hogy a Pribina-féle templom lábazatát ne nyaldossa a már 107,0 m A. f. körüli magasságra emelkedett víz. Még később: a XI. sz. elején a tovább emelkedő víztükör elérte a 107,5 métert. Erről a folyamatos víz- szintemelkedésről tesz tanúságot az F, de különösen а К jelű réteg.

Ezekkel a tanulságokkal gazdagabban érdemes a Mosaburch-i várkápolna szelvényét (1.25 ábra) ismételten szemügyre vennünk, mert a rétegek az alábbiak szerint eléggé jól azonosíthatók.

Három objektumot veszünk szemügyre: a récéskúti bazilikát, a Vársziget központi területét, s végül a Várkápolnát. Mindegyik esetében négy, egymásnak megfelelő szintet vizsgálunk meg: egy IX.-, egy XI.-, egy XIV,- és egy XVI. századit.

А IX. század második felében Récés- kúton már a második templom állott. Ennek pádimentuma 107,60 — 107,70 m A. f. magasságban volt.

A Vársziget központjában több száz IX. századi cölöpöt tárt fel Cs. Sós Ágnes.

Ezek átlagos szintje 107,40 — 107,44 m A. f.-i.

Ugyanott IX. századi gödörházak is előkerültek. Ezek pádimentumának szintje: 106,83 — 107,05 m A. f. Jelenkori felszínüket 107,10 — 107,20 m A. f. közöt- tinek találták. Többszöri bolygatásuk miatt kb. 50 cm eltűnt az egykori felszínről. Ezért az 107,60 —107,70 m A. f.- nek vehető.

A Várszigeten а IX. századból egy faszenes pusztulási réteg maradt fenn 107,40 — 107,74 m A. f. magasságban.

Az adatok egybevetése alapján megállapítható, hogy а IX. században Zala- várott az építmények és lakóházak pádimentumának közepes magassága 107,57 m A. f. volt. A vízszint ennél átlagosan 40—50 cm-rel alacsonyabban, tehát 107,10 mA. f. körül alakult ki.

Récéskúton a XI. századból érintetlen állapotban a bazilika alsó küszöbje maradt fenn. Magassága 107,95 m A. f. Ez a szint azonos az R jelű réteg felső szintjével.

A Vársziget központi területén a legutóbbi ásatások eredeti helyükön bolyт.31 ábra. A récéskúti bazilika bejárati fóajtajának eredeti küszöbe (Csemiczky Miklós felv.)

31