Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
IV. A Balaton évszázados feliszapolódásának vizsgálata
I. TÁBLÁZAT különbsége, m Mederváltozás, mm/év 191 év 92 év 38 év 130 év 36 év 25 év 61 év 17641894 18941930 1930 — 1955 18941955 1764 — 1955 17641856 18561894 17641894 18941930 1930 — 1955 18941955 0,70 0,35 0,40 0,75 0,26 — — 5,38 9,72 16,00 12,30 3,00 0,05 0,05 0,10 16,22 — — 23,07 1,39 2,00 1,64 1,90 — — 0,70 13,61 — — 14,61 — — 11,47 1.65 0,15 0,30 0,45 10,99 — — 12,69 4,16 12,00 7,37 1,30 1,90 0,60 0,05 0,10 0,05 0,70 0,10 10,47 — — 12,30 9,02 3,00 6,56 1.45 0,05 0,25 0,30 9,15 — — 11,15 1.39 10,00 4,91 1,40-0,20 0,20 0,0 7,33 — — 10,76 5,55 8,00 0,0 — 0,10 0,30 0,40 6,28 7,06 3,94 — 2,77 12,00 6,56 1,05 0,15 0,20 0,35 7,32 — — 8,07 4,15 8,00 5,74 — 0,15 0,35 0,20 0,45 0,05 0,10 6,48 8,69 5,25 — 6,9 13,00 1,23 0,85 0,0 0,20 0,20 5,49 — — 6,53 0,0 8,00 3,27 C) VIZSGÁLATI METODIKÁNK ÉS RÉSZLETES EREDMÉNYEINK 1. Egységes alapszintű izobát- térképek szerkesztése Mindenekelőtt biztosítanunk kellett, hogy a különböző időkben igen különböző alapsíkokhoz vagy viszonyító pontokhoz rendelt felvételi eredményeket egyetlen, jól definiálható és a jövőben is bármikor meghatározható szintre vonatkoztassuk. Figyelemmel voltunk ugyanis arra, hogy kéregmozgások tekintetében éppen a Bakony és a Balaton környéke, Dunántúlnak egyik legmobilisabb vidéke [4,5]. Ez a szintváltozás az általunk vizsgált utolsó 200 esztendő alatt is számottevő érték. A Balaton északi partja (Alsóörs környékének kivételével) általában 10 évenként 9 mm-t süllyed; ugyanakkor a déli part menti paleozóos övezet 10 évenként 4 mm-t emelkedik. A viszonylagos szintkülönbség a két part között 10 évenként tehát 13 mm, ami 200 év alatt 26 cm-nek felel meg. Ez igen tekintélyes szám. Mindamellett jelen vizsgálatainkban nem vettük figyelembe, mert úgy hisszük, hogy a feliszapolódás menetét ez a jelenség nem zavarja. Ugyanis az iszaptömeg összetömörödése (konszolidációja) legalább ugyanilyen (évi 1,3 mm), ha nem nagyobb mértékű. A két folyamat tehát feltehetően kompenzálja egymást. Lehetséges azonban, hogy 50—100 év múlva, vagy bármikor a jövőben, utódaink olyan adatokkal rendelkeznek, amelyek szükségessé teszik majd a geokinetikai tényezőnek figyelembevételét is. Éppen ezért valamennyi adatot az országos felsőrendű szintezési hálózatnak „Nadap” főalappont által képviselt Adria fölötti, a vízügyi „országos” alapszinttel azonos alapszintjére számítottuk át. A régi és újabb mederfelvételek adatait tehát az 1965-ben érvényes Adria fölötti szintben kifejezve szerkesztettük meg a Balaton izobát-térképeit, az 1764-től 1955-ig terjedő időszakban készített felvételek alapján (4.1—4.6 ábra). 2. A feliszapolódás mértékét ábrázoló keresztszelvények Az egységes magassági alapszinten megszerkesztett izobát-térképek fel- használásával elkészítettük a Balaton feliszapolódási mértékét is feltüntető keresztszelvényeket. Ezekből a szelvényekből a feliszapolódás évszázados menete közvetlenül kiolvasható. A keresztszelvények helyét úgy választottuk meg, hogy egybeessenek a Szesztay Károly által vizsgált helyekkel [20]. Ezek a következők (4.6 ábra): I. Keszthely— Bottyáni major, II. Keszthely—Balatonberény, III. Balatongyörök—Balaton- keresztúr, IV. Szigliget—Balatonmária fürdő V. Badacsonytomaj —Fonyód, VI. Révfülöp—Balatonboglár, VII. Akaii —Őszöd, Vili. Balatonfüred — Zamárdi, IX. Alsóörs —Siófok, X. Balatonalmádi —Balatonszabadi. Fentieken kívül vizsgáljuk a Tihany — Szántód révjárat vonalában, mint a Ba189
