Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)

I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában

Forradalmunk alatt mint tudjuk, Ti­hany hegy nézetett ki egy új várerősség pontjául a nemzet részére, mellynek felépítési terve elkészítésére, derék ha­zánk fia, Gál ezredes lőtt többek közt megbízva, s ha jól emlékszem, terve el­vileg elfogadtatott; holott ki e tájjal es- merős, láthatja, s tudja, Tihany közelé­ben ama kenyér- és süvegcukor idomú bérczeket, mellyekről minden időben bombáztathatik. — Itt ez akadály sem forog fenn, — aki ennek közelébe akar jutni, egyedül vize — de bizonyos tönk­re jutásával tehetné. E titkot mélyen rejtegetém keblembe, mert nem aka- rám, hogy életem megmentésével bár, elleneink azt felkarolják — hisz ez áru­lás (volna) lenne, melynél aljasabb bűn földön nem létezik — de azon remény esetre, ha ég, letiport hazámra szebb napokat deríteni, újólag felemlítendem, azon meggyőződéstől vezéreltetve, ha élek — miszerint szakértők vizsgálatá­ból kitűnőleg hazám oltárára páratlan kincsű felfedezést tettem’ ' [252]. Noszlopy A. leírásából is az derül ki, hogy 1849-ben a Balaton vízszintje még mindig olyan magas volt, hogy afonyódi hegy lábát, dél felől „mérföldekre ter­jedő posványt” alkotva körös-körül vette. Ez a vízállás még az Adria feletti 107 métert is meghaladó vízszintnek fe­lel meg, ami teljesen egybevág Pagetnek ugyanebből az évből, sőt talán hónapból származó leírásával. F) A BALATON PART­VONALÁNAK ALAKULÁSA A SIÓFOKI ZSILIP ÜZEMBE HELYEZÉSE UTÁN 1863. október 25-én nyitották meg a siófoki fazsilipet (1.141b ábra), és ezzel kezdetét vette a Balatoni vízállás sza­bályozásának legújabb kori szakasza. Ez az egy évszázadra terjedő időszak alkalmas már arra, hogy közelebbről is szemügyre vegyük a Balaton partvona­lának alakulását. Kitűnő lehetőség kí­nálkozik e téren a megfelelő pontosságú régibb —, elsősorban a régi kataszteri térképeknek, illetőleg a mai földmérési és fotótérképek rajzának összevetése alapján. 1. Az 1853—1858. és 1928—1938. évi kataszteri földmérés A szóbanforgó munkához elsősorban az 1853 és 1858 között végrehajtott első kataszteri felmérésből származó térképeket használtuk fel. Ezek a tér­képek 1: 2880 méretarányúak és a régi osztrák vetület nélküli rendszernek meg­felelő, de a gellérthegyi kezdőponthoz igazított vetületben készültek. Három­szögelési alapponthálózatukat Marek Já­nos és Hofmann Ferenc neve fémjelzi, a részletes felvételre vonatkozóan pedig az 1850-ben kiadott végrehajtási utasí­tás, valamint a kataszteri földmérési felügyelőségeknél megvolt, közismert nagy szigorúság a biztosíték tökéletes megbízhatóságukra. Részben az Országos Levéltárban, részben vidéki térképtárakban rendsze­res munkával feltártuk a régi kataszteri térképeket és megfelelő részeiket: a partvonalat és az azt kísérő nádasokat. A pontazonosításra szolgáló részle­1.178 ábra. A Fonyódi hegy a földvárral (Neogrády S. 1932) 151

Next

/
Oldalképek
Tartalom