Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)

I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában

1.151 ábra. Balatoni garda-halászat

A tapasztaltabb halászok a tihanyi magaslatról figyelik a halak vonulását (Vágó Pál temperája)

a) A Veszprém megyére vonatkozó leírás

Kevés vidéke van az országnak, ahol több forrás bugyogna és amelyet egészségesebb vizek öntöznének, mint megyénket. Savanyúvizei is vannak, de több az édesvízű forrás. (Következik a Tapolca, Marcal, Rába és Gerence patakok, ill. folyók rövid leírása). A Vá- roslőd feletti erdőkben eredő Bitva vize Mihályházán túl a Marcallal egyesül.

A megye délibb részeit is nevezetes vizek öntözik [224]. Legelső közöttük a Balaton tava. így nevezték az illírek az állandóan tespedő vizet [225]. Evvel megegyezik a szlávok ,,Blato”-ja, ami „sárt, posványt” jelent. Mindaz a víz, amit a Zala befogad, ide hajtódik és itt árad túl.

Amint a leírásból kitűnik, Bél Mátyás a Balatont a Zala folyó kiszélesedett medrének tekinti. A Zala-toroknál belefolyik a vízmennyiség, a Sión keresztül pedig a fölösleg eltávozik belőle. Szemlélete a Bodeni tavat juttatja eszünkbe, amelyen keresztülfolyik a Rajna; vagy a Genfi tavat, amelyen a Rhone halad át. A népi névadás, ahogy arra Lukács K. felfigyelt, ennek éppen az ellentétje: ÉK-en van Balatonfő-(kajár), DNy-on pedig Fenék-(puszta).

A tó nagyon gazdag halakban, ami a parti lakosság számára nagyon előnyös (1.151 ábra). Feljegyzésre érdemesnek tartjuk, hogy jégi halászatot is gyakran folytatnak a Balatonon, kiváló ügyességgel és eredménnyel, amilyent Bél maga is megszemlélt 1701 januárban és más helyen le is írt [226].

1.152 ábra. A Balaton a kenesei magaspartról (Ho'zy Gy. temperája)

A tó fölös vízmennyisége a déli parton a Sivó folyóba ömlik. Ez a folyó a határ Veszprém és Somogy megye között. Víz azonban csak akkor van bőven benne, ha a tóban is nagy bőségben, mondhatni csordultig van: egyébként száraz időszakban, amikor maga a tó vízállása is alacsonyabb, a Sió néha teljesen kiszárad. Ha azonban az időjárás nedvesre fordul, újra csak megtelik vízzel. Amíg azonban meg nem indul a kiáramlás, a tó felőli torkolati szakasznál is kényelmesen lehet átgázolni rajta. Ahogy a térszín, s vele a meder is lejtősebbé válik, olyan mély és erős lesz a sodra, hogy mindjárt

124