Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
vei könnyen tarthatjuk a meghatározott normális szinten (104,75 m A. f.) a Balaton víztükrét [219]. E) EGYKORÚ LEÍRÁSOK A BALATON XVI—XIX. SZÁZADI ÁLLAPOTÁRÓL A műszaki vonatkozások ismertetése után vegyünk számba néhány régi leírást is a Balatonról. Milyennek látták, milyennek írják le a tavat száz vagy több száz évvel ezelőtt ott megfordult, magas képzettségű elődeink? Igyekszünk időről időre jellemző képeket nyújtani anélkül, hogy teljességre törekedhetnénk. 1. Oláh Miklós leírása 1536. Oláh Miklós II. Lajosnak, majd özvegyének Mária királynénak titkára. A mohácsi vész után sokáig külföldön tartózkodott. Hazatérte után püspök, majd esztergomi érsek. Földrajzi és történeti művei maradtak reánk. A következő részletek „Hungária et Atila” (Viennae, 1763.) című, 1536-ban írt művéből valók [220]. „Nyugati Magyarországnak két nagy és halakban gazdag tava van: egyik a Fertő, Nezsider és Ruszt mellett, másik pedig a Veszprém és Somogy megyéket elválasztó Balaton.” „A Balaton közelében van Vázsony vára; ettől nincs messze Dörgicse nevű városkám és öt falvam. Az idevalósiak, miként tiszttartóm jelenti, egyszerre húsz szekér halat fogtak a Balatonban.” „Ugyanitt kitűnő, zamatos borok teremnek. A tihanyi (Ticonium) apátság elbájoló fekvéséről nevezetes” (1.149 ábra). Jellemző, hogy ez a kitűnő tudós férfiú a XVI. század közepén nem tudott többet mondani a Balatonról. Őt nem érdekelte a tó, legfeljebb a halászaton keresztül. 2. Pecsevi Ibrahim leírása 1600. Pecsevi Ibrahim (1574—1651) pécsi születésű török történetíró. Vagy ugyanott, vagy Budán halt meg. Magyarul jól beszélt, a magyar történetírók műveit és alaposságát ismerte és utánozta. Művei ezért megbízhatók. „Tárikh” című művében leírja, hogy 1600-ban a vallon (francia) zsoldosok feladták Pápa városát és Belgrádba igyekeztek eljutni. A Balaton vidéke és a Zala völgye azonban annyira el volt mo- csarasodva, hogy a nagyszámú vallon sereg Székesfehérvárnak vette útját. Inkább választotta ezt a sokkal hosszabb utat, csak hogy kelepcébe ne csalják a mocsarak világában. (Mellesleg: így is ugyanarra a sorsra jutottak.Tőrbe csalták őket, és alig két-háromezer fő menekült meg) [221, 222]. 3. Evlija Cselebi leírása 1660. Evlija Cselebi török utazó, Konstantinápolyban született 1611-ben. Magyarországi utazása ötvenes éveinek elejére esik. A minket leginkább érdeklő magyarországi részletet munkájának VI. és VII. kötete tartalmazza. Könyvében két helyen is ír a Balatonról. A korábbiakban már idéztem művéből [108] azokat a fejezeteket, amelyekben a tó természeti viszonyairól van szó. Ezúttal lássuk a tó környékére vonatkozó részleteket [222]. „Szekszárdtól észak felé egy órai utazással érkezünk Jeni Palánkéra. Ezt a várat Mohammed khán építette (1596- ban), a Sárvíz folyón levő húsz ívű fahíd védelmére. Kicsi kis palánk. Egy dzsámi, tíz ház és tíz ágyú van benne. Hídja felhúzható. . . A vár előtt néhány ház és néhány bolt van. Csupán egy kis fogadója, néhány kertecskéje, néhány halfogó hálócskája van. . . A Sárvíz a Koppány és Kaposvár (nevű) várak előtt levő Balaton (törökül : Balatin) tónak a lefolyása. Simontornya várát is érinti, és a Jeni vár közelében a Duna folyóval egyesül.” Jeni Palánka a Sárvíz partján álló török városka volt. A Hevenes/-féle 1.149 ábra. A Tihanyi apátság 1870 körül (C. Rohbock rajza, L. Rohbock metszete) 122
