Bendefy László – V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969)
I. A Balaton partviszonyai a történelem előtti időkben, a rómaiak, majd a népvándorlás korában
Leszögezi, Hogy a Kr/eger-féle terv szerint a Kapos menti mocsarak „biztonsággal és nagy haszonnal kiszáríthatok” lesznek, sőt még a folyón levő malmok többségét is meg lehet hagyni, legfeljebb egy-egy kis átalakításra, vagy némi helyváltozásra lesz szükség. A Sió esetében azonban, első pillantásra felülkerekedik a terv szemlélőjében némi kétely, vajon marad-e megfelelő esése a folyónak, ha a Balaton vízállását szabályozzuk, mert hiszen „minél mélyebbre engedjük le a tó vizét, a Sió esése is annál inkább csökken”. Mint ellenőr, Watcher megvizsgálta és sorról sorra ellenőrizte Kriegernek kimutatásokba foglalt szintezési eredményeit. A magasságkülönbségeket Krieger (kötőponttól —kötőpontig) többszörös ismétléssel mérte és a keresett magasságkülönbségeket, végül is, a kor szokása szerint nem a többszörös ismétlés középértékében, hanem „mindenkor a legkisebb mértékegységek szerint adta meg”. Ezt az eljárást a XVIII. század végének 1.139 ábra. A Balaton turista-térképe 1861—62-ből mérnökei nyilván gyakorlati tapasztalataik alapján vezették be, eljárásuk azonban mai tudományos ismereteinkkel is tökéletesen indokolható. A legkisebb mért magasságkülönbségben van ugyanis a legnagyobb valószínűséggel a legkisebb refrakcióhiba, ami akkoriban komoly nagyságrendű volt, mert egy-egy műszerállásban a mérés 25 — 30 percig tartott! Beszámolóját Watcher így folytatja: „Minthogy a Balaton tavának magasságát Krieger mérnök más módon és nem a Sió folyónál levő torkolatától egyenesen szintezte, hanem a veszprémi patakon át Papkeszi felé és Papkeszitől La- dányig, éppen ezért megmutatkozott az, hogy Papkeszi 100 láb 73/4 hüvelykkel van magasabban, mint a Balaton tava. Továbbá, mivel Bőhm mérnök szintezéséből ismeretes az, hogy Simontornya ismét 42 lábbal mélyebben fekszik Ladánynál, éppen ezért a Balaton tavának magassága Simontornyához képest 47 láb A/4 hüvelyk. Azaz még 27/12 lábbal magasabb, mint ahogyan azt Krieger a legutóbbi szintezésnél megadta.” Majd utal Watcher arra, hogy a helytartótanácstól kapott rendelkezés értelmében ő Krieger korábbi (1762—63) szintezését 1766-ban megismételte. Erre azért volt szükség, mert az 1900-ig készült szintező műszerekkel nem lehetett közép- reállított buborékkal szintezni, és emiatt a buborékvég leolvasások és a redukciók a szintezési eredmény kialakulásában jelentősen közrejátszottak [194]. A szükséges redukciók elvégzése és a számítási műveletek végrehajtása után az ozorai Malomvíz és a Balaton vízállása közötti magasságkülönbséget a Krieger megadta értéknél többnek találta. Más jelek is arra mutatnak, hogy a Balaton vízállása mindaddig, amig sor nem került a foki malomgátaknak szét- rombolására, időnként fokozatosan emelkedett. Ez csak a csapadékviszonyok változásával magyarázható. „Ez a három szintezés együttvéve — írja Walcher — tévedhetetlen próbáját adja annak, hogy a Balaton tava ez 111
