Bándy Iván: Vízépítési műtárgyak I. Beton- és vasbetonszerkezetek (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1976)
4. A feszített vasbetontartók számítása
A beton zsugorodásából származó feszültségveszteség vizsgálatánál figyelembe kell venni a vizsgálat időpontját, és ettől függően kell a zsugorodás mértékét számol-* nunk. Ha valamilyen szilárdulást gyorsitó eljárást alkalmazunk - például: gőzölést, vegyszeres szilárdítást - akkor a zsugorodás mértékét kísérlettel tudjuk megállapítani. A beton lassú alakváltozásából származó feszültségveszteséget a rugalmas alakváltozás valamilyen fi -szeresére vesszük fel. A fi -nek a különböző körülményekhez tartozó értékét táblázatból állapítjuk meg. A feszitőpad és a feszitőbetét hőmérsékletkülönbségéből származó feszültségveszteséggel akkor kell számolnunk, ha a betont gőzöléssel érleljük, és a feszitő- acélokat a feszitőpadhoz horgonyozzuk. Nem adódik hőmérsékletkülönbség, ebből kifolyólag veszteség sem akkor, ha a feszitőacélokat acélsablonhoz rögzítjük, s azok a betoneleimmel együtt deformálódnak. A beton maradó alakváltozásából - sokszor ismételt terhelés esetén - keletkező feszültségveszteség a tehermentesítés után maradó alakváltozások halmozódásából keletkezik. A maradó alakváltozás a betonban fellépő feszültségtől függ. Szovjet kutatók szerint a legnagyobb lehetséges feszültségveszteség 600 /kp/cm /. Az előzőekben felsorolt feszültségveszteségek terhelési állapotokban különböző értékűek és különböző módon tevődnek össze. Nagyok ezek a feszültségveszteségek! Számértékük elérheti a áOOO kp/cm -t is. Többek között ez a magyarázata annak, hogy a feszitett betont csak akkor hozhatták létre, amikor az acélgyártás oly mértékben p fejlődött, hogy képes volt 10 000 /kp/crn /, sőt annál hányadában szokták megadni. Értéke acélfajtánként változik. A határérték: O ^ = 0,68 O'^ - 0,93 Öj,.
