Bándy Iván: Vízépítési műtárgyak I. Beton- és vasbetonszerkezetek (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1976)
4. A feszített vasbetontartók számítása
A törésre mértékadó teherre való vizsgálat a tartó biztonságának kimutatására szolgál. A számítást ez esetben a III. feszültségállapot feltételezésével végezzük el, azaz feltételezzük, hogy a beton berepedt, és a feszültségek változása már nem lineáris, hanem a beton feszültségnyulási diagramjának megfelelő, vagy azt megközelíti. A feszitett tartókat erőtani működésűk szempontjából három csoportra osztjuk.- előre feszitett vagy tapadóbetétes tartók, szabadkábeles vagy -csuszóbetétes tartók, utófeszitett vagy utólag tapadóbetétessé tett /véglehorgonyzásos/ tartók. A tapadóbetétes tartókra az jellemző, hogy a leterhelő erők és mozgások együttműködve, homogén kereszt- metszetre hatnak. A feszítőerő ráengedése után az acélbetét nyúlása minden keresztmetszetben megegyezik a vele érintkező betonszál nyúlásával. A csuszóbetétes tartókra az jellemző, hogy az acélbetéteik a. lehorgonyzások közötti szakaszon szabadon mozognak, s ezért a betétek fajlagos nyúlása teljes hosz- szukon állandó. Tehát olyan feszitőmüről van szó, amelynek húzott övét a feszitőelemek alkotják. Az utólag tapadóbetétessé tett tartókra az jellemző, hogy feszités után a kábelüreg beinjektálásával biztosítjuk a kapcsolatot a feszitőacél és a beton között. E tartó tehát bizonyos fokig a kettősség jeleit viseli, mert injektálás előtt mint csuszóbetétes tartó, injektálás után pedig mint utólag tapadóbetétessé tett tartó viseli a terheket. A vizsgálatok végső célját minden esetben a következőkben lehet összefoglalni:- a tartó a várható legnagyobb teher hatására se kerüljön szilárdsági határállapotba, vagyis ne törjön el;- 84
