Bándy Iván: Vízépítési műtárgyak I. Beton- és vasbetonszerkezetek (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1976)

1. A vasbeton lényege, fejlődése, a feszített vasbeton kialakulása

1. A VASBETON LÉNYEGE, FEJLŐDÉSE, A FESZÍTETT VASBETON KIALAKULÁSA

"A vasbeton - egymástól eltérő tulajdonságú - két anyagnak, a betonnak és az acélnak teherbírás szempontjából szerves egyesítése oly heterogén építőanyaggá, amely a külső terhelő erők és terhelő mozgások felvételére együttesen képes."

így határozta meg Dr. Palotás a vasbeton lényegét egyetemi előadásain és "A vasbeton elmélete" cimü könyvében .

A két különböző tulajdonságú anyagok egyesítése - egy heterogén, együttműködő szerkezetté - tulajdonképpen ősi gondolat. Erre találunk példát az egyiptomi, az Eufrátesz-völgyi építkezések emlékeiben, utal rá Marcus Vitruvius Pollió is az "Építészet tiz könyve" cimü munkájában. Természetesen akkor nem beton és acél egyesítéséről volt szó, hanem például az anyag megerősítésére pálma- vagy papiruszrostokat alkalmaztak, később bronz vagy vaskapcsokat helyeztek el a szerkezetben.

Tudjuk, hogy a rómaiak opus caementitiumnak nevezték a hidraulikus kötőanyaggal készített öntött falazatokat /egyes szerzők szerint innen származtatható a cement, ill. a beton kifejezés/. Tudjuk, hogy 1AOO körül Németországban már szerepel ez a szó: "zyment", később "cament" alakban, amely hidrualikus kötőanyagot jelentett. Urbach szerint kb. ugyanebben az időben Francia-