Bándy Iván: Vízépítési műtárgyak I. Beton- és vasbetonszerkezetek (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1976)
3. A feszített vasbetonszerkezetek anyagai és a feszítési rendszerek
A tartókat acélzsaluzatban állítják elő. A zsaluzat egyben a feszitőpad szerepét is betölti. A keresztirányú feszítést a kengyelek megfeszítésével biztosítják. A Mörsch-féle módszer legjobban Németországban terjedt el, abol ezzel a technológiával 1930 és 1940 között sok hidat építettek. J.42 Utófeszitési rendszerek A 3.3 táblázatot áttekintve megállapíthatjuk, hogy az utófeszitési rendszereknek nagyon sok változata van. A táblázatban a különböző technológiákat két nagy csoportba osztottuk feszités erővel és feszités hőhatással. Ezenkívül az összes utófeszitési rendszereket - a fe- szitőkábel elhelyezésétől függően - besorolhatjuk a belsőkábeles és a szabadkábeles rendszerekbe. Az előbbinél a kábel a tartóban, zárt csatornában, az utóbbinál a tartón kivül helyezkedik el. Külön megemlítjük a kör alaprajzú szerkezetek g.yürüirányu utófeszitési módszerét, amely a szabadkábeles csoportba tartozik. Feszités erővel Az utófeszitési rendszerek többsége ebbe a csoportba tartozik. A feszítést létrehozhatjuk feszitősajtóval, a munkahézag tágításával, harántirányu erővel vagy csé- véléssel. A Freyssinet-rendszer Az 1929-ben kialakított feszitési rendszer nagy fejlődésen ment keresztül, és ma is a legelterjedtebb az utófeszitési rendszerek között. A Freyssinet-féle rendszer a belső kábeles feszitési technológiák klasz- szikus példája. Elve a következő.- 67 -
