Bándy Iván: Vízépítési műtárgyak I. Beton- és vasbetonszerkezetek (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1976)
3. A feszített vasbetonszerkezetek anyagai és a feszítési rendszerek
átmérőjű dobra tekercselve szállítja. Ezért a munkahelyre érkezett huzalokat először egyengetni kell. Ezután a huzalokat zsírtalanítják, majd azokat a tartóba befűzik. A huzalok befűzése után rendezik az előzetesen felfűzött kengyeleket és szerelőacélbetéteket. A huzalok feszítését a lehorgonyzás kialakításától függően páronként,vagy egyszerre végzik el. A feszítés után elhelyezik a zsaluzatot és betonoznak. Annak érdekében, hogy az elem mielőbb levehető legyen a feszitőpadról, a beton szilárdulását mesterséges utón gyorsítják /pl. gőzöléssel, vegyi anyagok adagolásával/. A beton megszilárdulása után a huzalokat a fe~ szitóberendezésnél feloldják majd elvágják. Ekkor a megfeszített acélbetét vissza akarja nyerni eredeti, feszítés előtti alakját /hosszát, átmérőjét/, ezt azonban az acélbetét és a beton közötti felületi kötés megakadályozza, ezért az érintkező felület mentén a szerkezetre nyomóerő adódik át, s igy létre jött a feszitett tartó. A 3.11 ábrán egy Hoyer rendszerű előfeszített tartó jellemző keresztmetszetét mutatjuk be. A huzalokat úgy kell elosztani, hogy azok zöme az alsó zónába, kisebb mennyiségben pedig a felső zónába és a gerincbe kerüljenek. A huzalokat - az adalékanyag maximális szemnagyságától függően - minél közelebb kell egymáshoz elhelyezni. Az egyes huzalok közötti vízszintes távolság általában 2 cm-nél kisebb nem lehet. A függőleges távolság lehet kevesebb is, de 5 mm-nél kisebb nem. A legtöbb esetben kengyelezést is kell alkalmazni. A kengyelek a rendező szerepükön kivül erőtanilag is fontosak, mert a tartóvégeken függőleges irányú huzófeszültség meghaladhatja a beton huzószilárdságát, ennek következtében pedig - ha nincs kengyelezés - a tartó megrepedhet.- 65 -
