Bándy Iván: Vízépítési műtárgyak I. Beton- és vasbetonszerkezetek (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1976)
10. Csatornaátjárók
A grafikonból leolvasható, 6,5 m fesztávolságtól a HOYER-rendszerű hid "olcsóbb", mint a monolit hid. Ha azonban figyelembe vesszük az épitési időt, az anyagfelhasználást, a gépesithetőséget stb., akkor megállapíthatjuk, hogy ma mán 6,00 m-es fesztávolság alatt sem gazdaságos a monolit szerkezet, erre az épitési módra W csak speciális helyi adottságok miatt kerülhet sor. 10.5* Különböző keresztmetszetek áttekintése • E fejezetben a témát nem határoljuk le a kis fesztávolságú hidakra, hanem a hidnyilástól függetlenül bemutatunk pár jellegzetes kialakítást. A 10.Iá-, sz. ábrán bemutatott keresztmetszetek közül erőtani meggondolások alapján a 6. sorszámú szekrényes tartót lehetnek választani, mert nagy csavaró merevsége miatt a szélső és közbenső tartók igénybevétele között a különbség kicsiny. E tipusból épült a szolnoki ártéri Tisza-hid /10.15* sz. ábra/. Ehhez hasonló a Csehszlovákiában alkalmazott 10.16. sz. ábrán bemutatott tartó. A 5*» 4« és 7* sorszám alatt bemutatott típusokat elsősorban Nyugat-Európában alkalmazzák. Tényleges, saját tapasztalatunk ezekről nincs. BOGIN és HERBERG * e típusokat csak nagy nyilások áthidalására tartják alkalmasnak, mind műszaki, mind gazdasági szempontból. A 8. sorszám alatt bemutatott tipust sikerrel al- ‘ kalmazzák elsősorban az NDK-ban 10-24 m-es nyilások áthidalására. E tartó alkalmas a blokkban való előregyártóéra és az utófeszítésre. A tipusnak egyetlen hátránya , az, hogy a keresztfeszit és nehézkesen kivitelezhető. A 9- sorszám alatt bemutatott tipust - a LAMPRECHT-féle tipust - Csehszlovákiában és Lengyelországban tömegesen alkalmazzák. A vasbetontartó nem fe- 551
