Bándy Iván: Vízépítési műtárgyak I. Beton- és vasbetonszerkezetek (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1976)

9. Támfalak, partfalak

tőképesség. Különösen fontos, hogy a szakvélemény kitérjen az építkezés alatti időben várható mértékadó tala jvizszintre. A talajmechanikai szakvéleménynek ki kell térni a harántolandó rétegek fejthetőségére és az esetlegesen előforduló akadályokra. Külön fel kell hivni a figyelmet azokra a rétegekre, ahol negatív köpenysurló- dásra lehet számitani. A talajvizsgálat során meg kell határozni a talajvizviszonyokát és a talajviz kémiai összetételét. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a ME 13-71 és 35-63 előírásait kell betartani.

A réselőgép megválasztásával és a résiszap összetételével a 21. sorszámú "Mélyalapozások a vízépítésben" c. kiadványunkban részletesen foglalkoztunk. /OVH Viz- gazd.Tröszt. Bp. 1974/, ezért e kérdéseket a továbbiakban nem érintjük.

A résoldalxal állékonysági vizsgálatát a gyakorlat számára kielégítő pontossággal meghatározhatjuk a következők szerint. Alapelvként azt rögzítjük, hogy a rés oldalfalaira ható egymással ellentétes erőhatásoknak

minden mélységben ki kell elégíteni a P - P = 0 alapz c

feltételt. Itt p -nek jelöljük a megtámasztó résiszap

z p

hidrosztatikus nyomását. Dimenziója:_Mp/m . A pQ az egyesitett föld- és viznyomás, Mp/m2 dimenzióban. Az egyes tényezőket az alábbi összefüggésekből számítjuk:

Pz = fz <hy - hz} /9*12/

ahol:

a résiszap /zagy/ térfogatsúlya /Mp/m3/ h a vizsgált mélység a réselés munkaszintjétől számitva /m/,

hz a résiszap /zagy/ szintjének mélysége a résben a réselés munkaszintjétől számitva /m/.- 295 -