Bándy Iván: Vízépítési műtárgyak I. Beton- és vasbetonszerkezetek (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1976)

9. Támfalak, partfalak

nemcsak a hajlitónyomatékok csökkennek le, hanem a bor­dák mellett fellépő súrlódás miatt a fal stabilitása nö­vekszik. A vasbeton támfalak olyan szerkezetek, amelyeknél az állékonysághoz szükséges súlyt csak kis részben biz­tosítja a vasbeton szerkezet, a nagyobb részt maga a megtámasztott föld szolgáltatja. Jellemző alakokat muta­tunk be a 9.11. sz. ábrán. A 9*H*c sz. ábrán homlok és talplemezből álló szögtámfalat látunk. Ez a tipus 2-5 m magasságig /h-^/ alkalmazható, e felett már nem gazdasá­gos. Nagyobb magasságok esetén az ábrán b és c pont alatt látható típusokat alkalmazzák. Ezek olyan bordás szerkezetek, amelyeknél a felső 1-15 m magas részt sok esetben borda nélkül homlok-lemezként alakítják ki. Ez a közvetlen fal mögötti létesítmények szempontjából ked­vező. A vízszintes hosszbordák a nagy lemezfelületek fel­bontása folytán gazdaságosak és egyben a lemezre ható földnyomást csökkentik. A talplemez a terhet vagy mint konzol, vagy mint bordás lemez viseli. b 9.5* A partfalak szerkezeti kialakítása Partfalnak nevezzük azt a műtárgyat, amely a vizi- és szárazföldi közlekedés kapcsolatának biztositására,- 282 9-11. ábra Jellemző támfalkeresztmetszetek

Next

/
Oldalképek
Tartalom