Bándy Iván: Vízépítési műtárgyak I. Beton- és vasbetonszerkezetek (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1976)

9. Támfalak, partfalak

9. TÁMFALAK, PARTFALAK

Ha a magasságkülönbségből eredő térszint kiképzésére a szabadrézsü nem alkalmazható hely.hiányában, vagy a ducolt munkagödör illetve szádfalazás nem jöhet szóba, akkor a magasságkülönbséget támfallal hidalhatjuk át. Másszóval: támfalnak az olyan fal jellegű támasztómüvet nevezzük, amelyeknél a megtámasztásra szoruló anyag - háttöltés - akár a fal rendeltetése, akár pedig a fal épitési módja miatt csak utólag kerül elhelyezésre. Ezért a támfalaknak a háttöltés nélküli állapotban is állé- konynak kell lenniök.

Ezzel szemben bélésfalnak nevezzük azt a támasztófalat, amely közvetlenül a természetes rézsűhöz, vagy a már korábban megépített földműhöz kapcsolódik. A bélésfalnak tehát önállóan nem kell állékonynak lennie.

A támfalakat több szempont szerint csoportosíthatjuk. Anyaguk szerint megkülönböztetünk:- kőből,- téglából,- betonból,- vasbetonból készített támfalakat.

Szerkezeti kialakítás szerint beszélünk:- sulytámfálról,- talpas vasbeton támfalról,- bordás-talpas támfalakról,

266