Bándy Iván: Vízépítési műtárgyak I. Beton- és vasbetonszerkezetek (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1976)

8. Víztornyok

Természetesen az alaptestet vizsgálni kell a talp- feszültség, az élfeszültség, az elcsúszás stb. szempontjából és a legkedvezőtlenebb hatások esetében.

A szélteher hatását ezen belül ki kell mutatni: végleges állapotban- üres tartály és- folyadékkal teli tartály esetében, továbbá:- épités, szerelés alatti állapotban.

Az állandó jellegű teher a toronyszerkezetben nyomóerőt, a szélteher nyomatékot ébreszt és ezek együttes hatására a szerkezet külpontos nyomásra van igénybe véve .

Mellékhatásként a kivitelezési pontatlanságok és az alaptest elferdülése miatt a teljes magasság kb.

1 %-ának megfelelő külpontosságot is figyelembe kell venni. Ez az érték a toronyfej tetején értendő. Az összes külpontosságot az állandó teherből származó függőleges erővel szorozva megkapjuk az elferdülésből származó melléknyomatékot, amelyet a szélteherből származó nyomatékkai összegezni kell.

Külön kell kimunkálni a torony elferdülése és a kiborulás elleni biztonságot szélteher hatására, üres medence esetére.

Ha a toronytörzs illetve az alátámasztó szerkezet oszlopokból van kialakítva, akkor a szélteherből származó igénybevételeket a térbeli kilengő keretszerkezeten kell kiszámítani. Ennél a számításnál a toronyfej merev testnek tekinthető, amelyhez az oszlopok felső végei befogással csatlakoznak. Az oszlopokhoz képest ugyanis a toronyfej sokkal merevebb és ennek alakváltozásai elhanyagolhatók.

Hengeresen kialakított toronytörzs, mint külpontosán nyomott csőszerű tartó számítható /8.11. sz. ábra/.

262