Bándy Iván: Vízépítési műtárgyak I. Beton- és vasbetonszerkezetek (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1976)

2. A vasbeton hajlított tartó jellemző feszültségállapotainak áttekintése

re következik be, akkor felső határvasalásu vasbeton- szerkezetről beszélünk. A III. feszültségi állapotban az X tengely felfelé tolódik el és a törési állapotban a legkisebb a távol­sága a felső nyomott száltól /Xjjj /• A 2.2 ábra a sem­leges tengely vándorlását tünteti fel különböző terhe­lési esetekben. Az előbbiek alapján a hajlított vasbetontartó ke­resztmetszetének hajlitásvizsgálata céljából tulajdon­képpen ugyanazok az összefüggések használhatók fel, ame­lyeket a homogén és az izotrop tartóra vonatkozóan az elemi rugalmasságtan alkalmaz. /Statikai egyensúlyi ki­jelentések, illetve a Bernoulli-Navier-féle rugalmas vo­natra vonatkozó geometriai összefüggések/. Az I. feszültségi állapotban a hajlitás szokásos alapképlete alkalmazható, bevezetve a heterogén ke­resztmetszet hömogén keresztmetszetté való átalakítását /2.3» sz. ábra/. Vagyis: N = N /2.11/ M = N . q = H . q /2.12/ ahol: N = á nyomófeszültségek eredője H = az acélbetétben fellépő huzófeszült ségek ere­dője q = a belső huzó-nyomóerok karja. 2.3 ábra A hajlitásvizsgálat alapegyenletei

Next

/
Oldalképek
Tartalom