Bándy Iván: Vízépítési műtárgyak I. Beton- és vasbetonszerkezetek (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1976)
7. Folyadéktartályok
Ebből tebát arra következtethetünk, hogy a betont nagy vízmennyiséggel kell készíteni, plasztikus konzisztenciát kell biztosítani, mert ez megkönnyíti a bedolgozást. A viz növelésével viszont csökken a beton szilárdsága. A jó betonozási technológia e két ellentétes hatás között igyekszik a relativ optimumot biztosítani. A tömörítési módok közül a vibrálás, a sa.jtolás, a vibrálás és sa.itolás kombinációja és a pörgetés terjedt el legjobban. A következőkben ezekről adunk rövid áttekintést az alábbi csoportosításban: A rudvibrátor A lapvibrátor A zsaluvibrátor A vibrálóasztal A pörgetett beton A vibrosajtolás, A rudvibrátor A legelterjedtebb tömöritőeszköz, sokféle feladat megoldására alkalmas. Merülő vagy belső vibrátornak is nevezik, a gyakorlatban a tüvibrátor elnevezés honosodott meg. Szerkezeti részei: a hajtómű, a hajlékony közlőtengely és a tömöritőfej. A hajtómű a hajlékony közlőtengely segítségével forgatja a rudalaku tömörítőfejben elhelye-zett gerjesztőmüvet, amely ennek következtében rezgésbe jön. A rezgő tö- möritőfejet a betonba merítik, igy a rezgésimpulzusok tovább terjednek. A tömöritőfejet megközelítően függőleges helyzetben kell tartani, s közben lassan lefelé és felfelé mozgatni. A tömöritőfejet addig kell egy bemeri - tési helyen tartani, amig a keverék a fej közelében megfelelő tömörségű nem lesz. Ez szemmel is érzékelhető: 182
