Bándy Iván: Vízépítési műtárgyak I. Beton- és vasbetonszerkezetek (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1976)
2. A vasbeton hajlított tartó jellemző feszültségállapotainak áttekintése
Hazánkban a töréselmélet honosodott meg a műszaki gyakorlatban, ezért a szerkezettervezés kérdéseit a törési határállapothoz viszonyitottan villantjuk fel, s nem foglalkozunk a megengedett feszültségek alapján álló méretezési kérdésekkel. A feladat végrehajtása során sok bizonytalanságot kell leküzdenünk. E bizonytalanságok: 1. Nem ismerjük pontosan azokat a mértékadó igénybevételnek és mértékadó hatásnak/Y^/ nevezett terhelő erőket és mozgásokat, amelyek rendeltetésszerű használat mellett a tervezett élettartam alatt a szerkezetet érik, 2. nem ismerjük teljesen a szerkezet anyagának tényleges tulajdonságait, pontos geometriai méreteit. Vagyis bizonytalan az igénybevehetőség, amelyet a szerkezet hat árigénkbevét elének nevezünk /y^/. A méretezés, illetve az ellenőrzés során ki kell mutatnunk, hogy a szóbanforgó szerkezet, annak minden eleme, keresztmetszete a szóba jöhető határállapotokban megfelelő, vagyis igazolni kell, hogy a szerkezet megfelelő teherbírású, és megbizfaatóan tartós. 1. A megfelelő teherbírás, a teherbírási határállapot igazolása során meg kell vizsgálnunk azt, hogy a szerkezet a fellépő terhelő erőkkel és mozgásokkal szemben kellően ellenálló legyen/ statikai - szilárdságtani feltétel/. YM á YH /2.1/ 2. A helyzeti állékonysági határállapot vizsgálatának célja az, hogy a szerkezet kellőképpen állékony, stabil legyen /kinematikai feltétel/, a lehetséges legkedvezőtlenebb erőhatások esetében. 12
