Bándy Iván: Vízépítési műtárgyak I. Beton- és vasbetonszerkezetek (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1976)
5. Lemezes szerkezetek
A nyirófeszültségek eloszlása is eltér a gerendatartók T feszültségeinek változásától, mert a maximális nyirófeszültség nem a súlyvonalban, hanem kb. a tárcsa alsó harmadában lép fel. A feszültségek nagyságának, eloszlásának meghatározására táblázatokat, grafikonokat készítettek, amelyek a gyakorlatban jól alkalmazhatók. A feszültségeket a feltartó geometriai jellemzői, a statikai váz, a teher jellege és elhelyezkedése függvényében határozhatjuk meg. A faltartók számitása Vasbeton faltartók esetében általában nem a feszültségek nagyságára, vagy azok eloszlására vagyunk kiváncsiak, hanem a feszültségek eredőinek nagyságára, helyére. A számítások egyszerüsitésére e feladat megoldásához is táblázatokat készítettek. Ezekből a legfontosabb adatok:- a legnagyobb mező és támaszponti nyomaték,- a huzó-nyomófeszültségek eredője,- az eredők támadáspontja,- a belső erők karja könnyen és gyorsan megállapít hatók. A kéttámaszú faltartó H = \ L, a folytatólagos falf <2 ^ tartó pedig H = ^ L eseten gerendatartóként számítható. Vasbeton faltartó esetében szükséges a beton alkalmasságának kimutatása nyirás szempontjából is. A nyirófesz ült séget a képletből határozhatjuk meg. /5-12/ 116