Bándy Iván: Mélyalapozások a vízépítésben (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1974)

4. Feszültségszámítás az altalajban

Elnevezése: talpfeszültség

Jellegét tekintve normálfeszültség. melyet a következő tényezők befolyásolnak:

a/ az alaptest merevsége, szélessége, mélysége, alakja,

b/ az altalaj tulajdonsága,

c/ a terhelés nagysága, eloszlása és a támadás helye.

Az alaptest merevsége szempontjából megkülönböztetünk merev és hajlékony alapot.

Merevnek tekinthető az az alap, amelynek szélességi és magassági méretei lényegesen nem térnek el egymástól, s anyaga nagy merevségű. Központos terhelés esetében a merev alaptest alsó sikjának minden egyes pontja azonos mértékben süllyed. Bármilyen talpfeszültség eloszlás van, a talpfeszültségi ábra területének mindenkor akkorának kell lennie, hogy az a külső terheléssel egyensúlyt tartson.

Az egyensúly felbomlik akkor, ha az alaptest szélei alatt oldalkitérés keletkezik. Az oldalkitérés azt jelenti, hogy a terhelés hatására az alap szélei alatt elhelyezkedő talajrészecskék az alap alól oldalra kigördülnek.

Jelentős oldalkitérés csak száraz, kohézió nélküli, szemcsés és finom szemcsés talajokban fordulhat elő, de csak akkor, ha az alapsik a térszinten vagy attól nagyon kis mélységre van. Mélyített alaptestnél az oldalkitérést a takarás akadályozza meg.

A 4.8/a sz. ábrából leolvasható, hogy a szemcsék oldalirányú mozgása csak a geosztatikus nyomás legyőzése után lesz lehetséges. A feszültségleoszlási ábra szélein t. Y' nagyságú rész keletkezik és csak az ezután lesz parabolikus. Az ábra azt is szemlélteti, hogy a feszültségeloszlás viszonylag egyenletes.- 64 -