Bándy Iván: Mélyalapozások a vízépítésben (OVH Vízgazdálkodási Tröszt, Budapest, 1974)

1. A talajok fizikai osztályozása

gyökerek, fűszálak nyomaiként függőleges üregekkel van átszőve. Hézagtérfogata rendkívül nagy /n = 45-55 %/• Száraz állapotban a lösznek nagy szilárdsága van. 10-15 m magas függőleges falakban is megáll.

Átázás hatására elveszti kohézióját, súrlódási szöge csökken, kioldódik a cementáló mész, s igy az átlagosnál nagyobb hézagtartalmu talaj labilis állapotba kerül. Az átázott lösztalaj már nagyon kis terhelés hatására is dm-eket roskadhat és bármilyen alapozási módra teljesen alkalmatlanná válik.

A magyarországi lösztalajok rendszerint makroporozu- sak. A makroporozus talajok talajfizikai szempontból homoklisztnek, iszapos homoklisztnek, vagy iszapnak minősülnek, pórusaik azonban általábanvéve nagyok. Egyidejű terhelés és vizzel való elárasztás hatására az összenyomódáson kivül még roskadást is szenvednek.

Roskadás szempontjából az egyes makroporozus talajokat a viszonylagos roskadási tényező jellemzi.

A,

1 + e.

/1.5/

ahol: a

^e = a hézagtényező csökkenése vizárasztás hatására ,

e^= az elárasztás előtti hézagtényező.

Általában roskadás szempontjából akkor nevezzük a talajt veszélyesnek, ha im > 0,02. Az alapozási sik alatti teljes talajszelvényre az összegezett roskadás a jellemző.

n

1 = 5ihi ' ^ A-6/- 20 -