Balogh János: Vízigényszámítások az öntözőgazdálkodásban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978)
Az öntözés időpontja
A tenziómétereknek számos kedvező tulajdonságuk van. Így pl.: rendkívül olcsók, kezelésük egyszerű, a mért érték gyakorlatilag független a talaj hőmérsékletétől, sótartalmától stb. Egy alapvető hátrányuk azonban jelentős mértékben korlátozza használatukat. Nevezetesen az, hogy a berendezés legnagyobb szívóképessége — fizikai okokból — 700—730 torr-ig, tehát 0,95 af-ig terjed. (Ez azt jelenti, hogy a tenziómétereket csak a 2,8—2,9 pF-nél kisebb potenciáltartományokban használhatjuk talajnedvesség-mérésre.) Gyakorlati alkalmazásukra így csak ott kerülhet sor, ahol a termesztés igénye az állandóan nagy (a diszponibilis víztartalom 60—70%-ánál nagyobb) talajnedvességtartalom. Ilyen az igény az üvegházi növények, valamint egyes, intenzív öntözést igénylő, kertészeti kultúrák termesztésénél, cseppenkénti öntözésnél stb. Gipszbíokkok. A Bouyoucos által kidolgozott és 1946-ban ismertetett gipszblokkos módszer hasonlóan megfelelő kiindulási alapnak látszik még. A gipszblokk ugyanis olyan állandó térfogatú, kis mennyiségű talajnak is felfogható, amelynek szemcseösszetétele, szerkezete, s így pórustérfogata is gyakorlatilag állandó. Mivel szemcsés szerkezetű anyag, a gipszblokk vízháztartását is — a talajokhoz hasonlóan — meghatározott pF-görbe jellemzi. A talajhoz hasonló vízháztartási sajátságai révén, talajba helyezve a gipszblokk átveszi a környező talaj nedvességpotenciálját. Ha most a gipszblokkba helyezett elektródák segítségével meghatározzuk a gipszblokk különböző nedvességtartalmához tartozó vezetőképességet, eredményül a nedvességtartalom és a vezetőképesség közötti összefüggés mellett, egyúttal a gipszblokk elektromos vezetőképessége és pF-értéke közötti összefüggést is megkapjuk. Ez utóbbi összefüggés teszi elsősorban alkalmassá a gipszblokkos eljárást a talajnedvesség-potenciál értékének meghatározására. A nedvességpotenciál értékének helyszíni meghatározásához tehát két nedvességmérő berendezés áll rendelkezésünkre: a tenzió- méter és a gipszblokkos készülék. E két berendezéssel, a pF-elmélet alapján lehet meghatározni a talaj pillanatnyi nedvességpotenciálját. E kérdések megválaszolásához azonban előbb vizsgáljuk meg, hogy a két módszer mennyiben teszi lehetővé az előzőekben említett nehézségek elkerülését. A mérési helyek számának és a helyszín kiválasztásának reprezentativitására a VITUKI-ban több éven át végzett vizsgálatokból megállapítható volt, hogy mind 98
