Balogh János: Vízigényszámítások az öntözőgazdálkodásban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978)
Az öntözés időpontja
A VK telítettsége esetén a növényállomány gyökérzetének közel 100 cm vízoszlop nyomásával (0,1 kp/cm2) azonos erőt kell a vízfelvétel során kifejtenie. A talaj víztartalmának csökkenésével azonban egyre nagyobb vízvisszatartó erők legyőzése válik szükségessé. Ez a folyamat elér egy olyan pontot, ahol a vízvisszatartó erők nagysága azonos lesz a növények maximális vízfelvevő erejével (amely legnagyobbrészt ozmotikus erő). Ez az erő természetesen növényféleségektől függően más és más. Termesztett növényeink maximális szívóereje általában 15—17 kp/cm2 tartományba esik. (Egyes sivatagi növényeknél elérheti a 60—80 kp/cm2-t is.) Ennél az állapotnál a növény nem képes több vizet felvenni a talajból, és így vízhiány miatt elpusztul. Ebben az egyensúlyi állapotban a talajban található vízmennyiség a talaj hervadásponthoz tartozó nedvesség- tartalma, más néven holtvíztartalma (HV). A hervadásponthoz tartozó vízvisszatartó erő nagyságát — mivel ez növényféleségtől függően csak kismértékben ingadozik — nemzetközileg 16 kp/cm2-ben határozták meg. Ez az érték is gyakorlatilag független a talajtípustól. Az elmondottakból nyilvánvalóan kitűnik, hogy bármely talaj esetében — függetlenül a talaj tényleges víztartalmától — a talaj- nedvesség energiatartalma (potenciálja) határozza meg azt, hogy a növények számára van-e felvehető víztartalom a talajban vagy nincs. A nedvességpotenciál-elmélet gyakorlati alkalmazására Schofield 1935-ben bevezette a pF fogalmát. Megfogalmazása szerint a talaj- nedvesség potenciálja kifejezhető annak az erőnek a nagyságával (torr, bar, att stb.-ben) is, melyet a növény a víz felvétele során a talaj, visszatartó erőivel szemben kifejt. A pF pedig nem más, mint a talajnedvesség-potenciál vízoszlop-cm nyomóerőegységben kifejezett értékének a logaritmusa. Ennek alapján — 1 pF 10 cm vízoszlop nyomóerőnek; — 2 pF 100 cm vízoszlop nyomóerőnek, egyben a vízkapacitási víztartalomhoz tartozó nedvesség-potenciál értékének; — 4,2 pF 16 000 cm vízoszlop nyomóerőnek (16 kp/cm2), vagyis a hervadásponthoz tartozó talajnedvesség-potenciál értékeinek felel meg minden talajon. Ha most a talaj különböző nedvességpotenciál- (pF) értékénél található, térfogat-%-ban kifejezett tényleges nedvességtartalmát grafikonon ábrázoljuk, megkapjuk az adott talaj pF-görbéjét. Várallyay tökéletesített készüléket ismertetett 1973-ban, mely a különböző pF-értékek előállítására alkalmas. E berendezésnek a 95
