Balogh János: Vízigényszámítások az öntözőgazdálkodásban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978)
Az öntözhető területek nagyságának meghatározása
— évelő takarmánynövények (lucerna, vöröshere, baltacim és füves keverékeik), — kapásnövények (kukorica, takarmány- és cukorrépa, burgonya, napraforgó stb.), — silónövények (silókukorica, silócsalamádé, silónapraforgó, édescirok stb.), — másodnövények (répadugvány, zöldtrágyanövények stb.), — kalászos növények (búza, árpa, zab, őszi keverék stb.). Egyéb növénycsoportok figyelembevételét nem tartjuk szükségesnek, mert egyrészt ezek öntözéses termesztésükkel ritkán találkozunk (pl. hüvelyesek), másrészt az öntözés iránti igényeik (öntözési norma és időpont) az említett növénycsoportok valamelyikével jól azonosíthatók. Így öntözéses termesztésük — a 28. táblázatban közölt vetésszerkezetek vízigényének fedezésével megoldható. 28. táblázat. Az öntözött szántóterületek vetésszerkezetének növényi: összetétele A vetésszerkezet jele Évelő takarmányok Kapások Silónövények Kalászosok Másodnövények* százalékos aránya i. 100 _ _ _ __ i i. 66,6 33,4 — — — in. 50 50 — — — IV. 40 20 20 20 20 V. 33,4 66,6 — — — VI. 33,3 33,3 — 33,4 33,4 VII. 25 25 25 25 25 VIII. 20 40 20 20 20 *a másodnövények a kalászosok után következnek, s ezért arányuk 100%-on felül jelentkezik Más növényarányú vetésszerkezet összeállítása irreális, mert egyrészt ellentétes az öntözőgazdálkodás üzemtani alapelveivel, másrészt az öntözött terület túlzott felaprózása hátrányos. A vízadagokról és az öntözési fordulókról az előzőekben már volt szó. Itt azonban rögzítenünk kell azt is, hogy az öntözendő terület kiterjedésének meghatározásakor egységes öntözési fordulókról csak egységes kultúra öntözése esetén lehet szó. 79
